Két elképzelés csap össze Mongóliában. A jelenleg kormányzó Mongol Néppárt színeiben Mijegombin Enhbold korábbi kormányfő lép szorítóba, aki azt az elvet vallja, hogy Mongóliának nyitnia kell a nagyvilág felé, hogy fejlessze gazdaságát, s ez természetesen Kínát is magába foglalja. Legfőbb ellenlábasa, Haltma Battuga, a Demokrata Párt jelöltje azt állítja, Kína mindenképpen fontos partner marad Mongólia számára, de óvatosan bánna a szomszéddal, hiszen 40-50 év múlva az ásványkincskészletek kifogynak, akkor pedig nem marad az országnak semmije. A felmérések – már amennyire hinni lehet a hatalmas méretű, de roppant gyér lakosságú államban készített közvélemény-kutatásoknak – azt mutatják, hogy a néppárt közelebb áll az emberek szívéhez, mint a demokraták.
Ennek megfelelően valószínűleg marad a mostani felállás, azaz a kínai kamionok folyamatosan szállítják el a mongol kőszenet Kínába. Teszik ezt főleg azóta, hogy politikai okokból Kína megtiltotta az észak-koreai szén átvételét. Az év első öt hónapjában több mint egymilliárd dollárt fizetett Kína a mongol szénért, ez közel ötszörös növekedés tavalyhoz képest. Mongólia gazdasága hat éve még a világon a legnagyobb ütemben, 17,3 százalékkal bővült, főbb exporttermékei, a szén és a réz iránt azonban azóta megcsappant a külföldi kereslet, miközben jelentősen visszaestek a külföldi befektetések.
Mongólia számára folyamatos a fenyegetés, hogy valamely nagy ország gazdasági függésbe taszítja, politikailag pedig mindig kifizetődő az ezzel való riogatás, mivel minden alapja megvan a félelemnek. 1989-ben Mongólia külkereskedelméből 1,5 százalékban részesült Kína, idén januártól májusig ugyanez az adat 68,5 százalék volt. Ennél is súlyosabb jelzés, hogy a mongol export 90,5 százaléka irányult Kínába az idei év első öt hónapjában. Persze a kínaiak nincsenek egyedül. A bányavállalatok mindegyike érdeklődik a rendkívül olcsó mongol ásványkincsek iránt, így az ausztrál óriáscég, a Rio Tinto is együtt dolgozik a mongol kormánnyal egy rézbánya fejlesztésén. A lakosság azonban nemigen látja hasznát a hatalmas bevételeknek, azok leginkább kimutatásokban szereplő számok maradnak, a mongol lakosság pedig pontosan ugyanolyan rossz körülmények között él, mint apáik idején. A kínai dominancia eredményezi a nagyon erős mongol idegenellenességet is, amely évtizedek óta kísérőjelensége a mongol mindennapoknak, igaz, politikai porondra nem lépnek a neonácik, viszont az utca népe látványosan elutasító a kínaiakkal szemben. A 2011-től számolható bányászati aranykor idején Ulánbátor azt tervezte, hogy Oroszország felé nyit majd vasúti összeköttetést, ezzel cselezve ki a kínaiakat, de végül a tervből nem lett semmi.