Kínai vámtisztviselők megtagadták 470 tonna szilárd hulladék beengedését az Egyesült Államoktól, s azon melegében intézkedtek arról, hogy mihamarabb visszakerüljön a feladóhoz a szemét, amelynek importját tavaly óta egyébként is tiltja a kínai törvény – írja az Új Kína hírügynökség. A vámhatóság emberei a Csöcsiang (Zhejiang) tartománybeli Hangcsouban (Hangzhou) fémmel és üvegpalackokkal kevert papírhulladékot találtak az egyik szállítmányban.
A környezetszennyezés elleni harc jegyében 2017 végén lépett életbe az a jogszabály, amely megtiltja huszonnégyféle szilárd hulladék bevitelét. Korábban Kína globális szinten űzte a szemétimportot, a „beszerzési” országok között az Egyesült Államok volt az egyik legnagyobb szállító.
Az ázsiai birodalom már régtől fogva a világ kukájának számított: 2016-ban a globális műanyag-, papír- és fémhulladékexport 50 százaléka Kína földjén landolt – szó szerint. Tavalyelőtt az Egyesült Államok 5,2 milliárd dollárt fizetett 16 millió tonna hulladék feldolgozásáért. Nagy-Britannia szintén annyi szemetet adott Kínának, amivel nem kevesebb, mint tízezer olimpiai méretű úszómedencét lehetne megtölteni.

Talieni lerakat. A keleti birodalmat eddig a világ kukájának tekintették
Fotós: Reuters
A szemétbevitel megtiltását Peking azzal indokolta a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO), hogy nagy mennyiségű szennyezett szemét – köztük gyakran veszélyes hulladék is – keveredett olyan szilárd hulladékkal, amely még felhasználható lett volna nyersanyagként. Ez viszont súlyosan fenyegeti a kínai környezetet.
Amikor Kína gazdasága még nem volt jelentős, kifizetődőbb volt az ország számára, hogy olcsó munkaerejével inkább feldolgozza a hulladékot nyersanyaggá, semmint az elején kezdje a nyersanyag-előállítási folyamatot. Ám most, hogy a gazdaság hatalmasra duzzadt, már egyre kevésbé éri meg a szemétfeldolgozás, nem beszélve arról, hogy azóta előtérbe kerültek a környezetvédelmi szempontok is.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a hulladékimport-tilalom bevezetése miatt újabban egyre erősebben fáj a fejlett országok – különösen az Egyesült Államok – illetékeseinek feje, hogy miként szabadulhatnának meg szemetüktől. Egy amerikai hulladékfeldolgozási cég vezetője szerint a „világ maradék fele” nem fogja szusszal bírni a feldolgozást.