A fenti címmel a független német gazdasági-politikai Deutsche Wirtschafts Nachrichtenben megjelent cikk ideológiai földrengésről jelent.
Arról, hogy a kínai kormány meg van róla győződve, semmit érdemlegeset nem tud tanulni a nyugati államoktól.
Erről Martin Wolf, a Financial Times egyik vezető publicistája számolt be első kézből, ugyanis Pekingben kínai döntéshozókkal találkozott. Igen érdekes információkat közölt lapjában arról, hogy milyen nézetek uralkodnak a kínai vezetők körében a nyugati állam- és gazdasági modellekről, amelyeket Kínában teljes mértékben haszontalanoknak tekintenek. A lényeg: a nyugati kormányok gyengén, illetve rosszul képzett emberekből állnak és a nyugati gazdaságok labilisak.
Az egyik kínai vezető elmondta neki, hogy a nyugati modelleket „diszkreditálták”, míg Kínában egy olyan állami rendszert fejlesztettek ki, amelyet igen alaposan és magas szinten képzett bürokratákból álló technokrata elit vezet, egyetlen párt irányításával. Ami Kína ősrégi, birodalmi-császári rendszere modern köntösben.
De mielőtt tovább mennénk, egészen röviden az egész nyugati világ közgazdasági-politológiai elitjének csődgondolkodásáról.
Évtizedek óta hallottuk azt a sületlen mantrát, hogy 1. demokrácia nélkül nincs igazi gazdasági fejlődés és az főleg nincs egy bizonyos szint után és 2. a gazdaság egy bizonyos szintű fejlődése automatikusan magával hozza a demokráciát.
Amihez hozzá tehetjük: de jó Szingapúrnak és Kínának, hogy nem engedelmeskedtek ennek a „törvénynek”! Míg az előbbiben ma az egy főre jutó bruttó nemzeti termék nem hogy Svájcénál lenne magasabb, de Románia szintjén állna, az utóbbiban pedig két évtized alatt nem 750 millió embert emeltek volna ki a szegénységből a középosztályba (Sanghajban ma egy tanári fizetés a budapesti több mint másfélszerese), hanem talán a tizedét, mindezzel azt nyerték volna, hogy mindkét ország buksiját az Amnesty International simogatná, amiért eltörölték a halálbüntetést.
A cikkben tovább menve: beszélgetőpartnerei hangsúlyozták Wolfnak, hogy Kínának egyáltalában nem törekvése a világuralom, mert a belföldi kihívások hatalmasak. De erre stratégia sincs. Peking – akár az egész világgal – Washingtonnal is együtt akar működni, hogy közös problémákon legyenek úrrá. (Neokonok vicsorogjatok: békét vágtak az arcotokba!)
Kínai szakértők szerint az USA által kirobbantott kereskedelmi viták alig gyengítik majd a kínai gazdaságot. Ugyanis az USA gazdaságilag függ Kínától, de ez fordítva nem igaz.
Tavaly Kína 400 milliárd eurónál több értékben exportált árucikkeket az Egyesült Államokba, míg az USA 104 milliárd euró értékben adott el árucikkeket Kínának. Az USA-nak Kína a legfontosabb kereskedelmi partnere. A teljes amerikai külkereskedelmi volumen 15,8 %-a a bilaterális kereskedelem. Kína esetében ez 4 százalék.
Ha Petschnig-Mária Zitának, Vértes Andrásnak, Várhegyi Évának, Király Júliának vagy Lengyel Lászlónak további kérdései lennének, Martin Wolf azt üzeni nekik, forduljanak hozzá bizalommal, mert még sok mondanivalója van a témában. De most pénzt sajnos nem tud küldeni.