A Tienkung–2 kísérleti modult a Góbi sivatagban lévő űrkikötőből indították. A busznyi méretű űrbázis először 380 km magas pályára állt, majd közel 400 km-es magasságba emelik. A tervek szerint október közepén két űrhajós látogatja meg és „lakja be” Kína második kísérleti űrállomását. Az első, a Tienkung–1 öt éve, 2011-ben indult, és 2013-ig egy automata, illetve egy kétemberes misszió kereste fel. Az új modulhoz érkező legénység 30 napig dolgozik az űrállomáson – ez a repülés több mint kétszer olyan hosszú lesz, mint az eddigi leghosszabb időtartamú kínai űrút. Kína első teherűrhajója ehhez az űrállomáshoz csatlakozik a tervek szerint 2017 áprilisában. (A mostani indítás során a rakéta egy 40 kg-os műholdat is vitt, amelynek feladata az űrállomásmodul külsejének fényképezése.)
A most pályára állított űrállomás csak külsőleg hasonlít elődjére, sokkal komfortosabb annál és többet is tud: az új modult például hajtóanyag-utántöltésre és teherűrhajó fogadására is felkészítették. A továbbfejlesztett, tíz méter hosszú, kiterjesztett napelemei-vel 18,4 méteres eszköz tömege mintegy 8,6 tonna, tervezett hasznos élettartama két év. A rövid életűnek szánt bázisnak mégis nagy szerepe lesz a kínai űrprogramban, hiszen az itt szerzett tapasztalatokat felhasználva építenék fel a jóval nagyobb kínai űrbázist, ami Peking tervei szerint 2022-re készülne el.
„Ez a program mindenki számára egyértelművé teszi, hogy Kína embereket tud az űrbe juttatni, amire az amerikaiak jelenleg nem képesek” – mondta egy washingtoni konferencián Dean Cheng, a kínai űrpolitika szakértője, aki arra utalt, hogy a nemzetközi űrállomásra orosz űrhajók viszik fel az Egyesült Államok asztronautáit. Az amerikai szakember szerint a kínaiak joggal büszkék erre a teljesítményükre.
Az űrállomás nem csupán egy lakómodul, komoly kísérleti eszközökkel is felszerelték. A tizennégy berendezése közül van, amelyik a légköri szennyezést méri, de egy hihetetlen pontos atomórát is beszereltek – harmincmillió évente egy másodpercet késik. Utóbbival a mikrogravitáció változásait tudják nagy pontossággal mérni. A fedélzetre került szív- és érrendszeri mérésekre alkalmas műszer, különleges kommunikációs megoldás, növénytermesztési kísérleti eszköz, illetve a kínai, svájci és lengyel összefogással készült POLAR nevű berendezés, amely a gammakitörések mérésére alkalmas.
Az első kínai űrállomással, a Tienkung–1-gyel idén márciusban szűnt meg a kommunikáció, ám ez nem azt jelenti, hogy megsemmisült. Jelenleg mintegy 370 kilométeres magasságban kering, naponta 110 méterrel kerül közelebb a Földhöz. Várhatóan a jövő év második felében éri el a légkör szélét, ezt követően pillanatok alatt megsemmisül. Azt azonban jelenleg senki sem tudja megmondani, hogy hol és mikor következik ez be, így azt sem lehet kizárni, hogy egy-két darab a szárazföldre esik. A jóval nagyobb orosz Mir űrállomást 2001 márciusában előre meghatározott pályára irányították, a Csendes-óceán déli része felett a légkörbe érő 140 tonnás monstrum elégett; ami megmaradt, az az óceánba csapódott.