Jelenleg három szénbánya működik Peking mellett, ezek felett kongatták meg a vészharangot. A cél az, hogy négy év múlva egyetlen bánya se termeljen, azt követően, hogy idén két bányát zárt be a kínai főváros, amelyek évente 1,8 millió tonna szenet hoztak felszínre. A feljegyzések szerint először a Jüan-dinasztia idején (1271–1368) között fedezték fel a Peking környéki hegyes vidék szénteléreit, majd az azt követő Ming- és Csing-dinasztiák is folytatták a bányászatot, valamint a Kínai Népköztársaság első számú energiaforrása is a környékbeli szén volt. 2010-ben Peking 26 millió tonna szenet égetett el, ez a szám folyamatosan csökkent az idő előrehaladtával, tavaly már csak 12 millió tonnára volt szüksége a városnak. Peking úgy tervezi, hogy a bányák környékét átalakítja, fejlesztéseket indít, és a bányászok más iparágakban fognak tudni elhelyezkedni. Erre a tervre 160 millió jüant irányoztak elő az önkormányzatnál.
Kína a világ első számú szénkitermelője és -felhasználója, 2014-ben az ország energiaszükségletének 73 százalékát fedezték a roppant olcsó, de nagyon környezetszennyező anyag elégetésével. Ez utóbbi sokáig egyáltalán nem volt fontos Kína számára, inkább rohamosan növekvő lakosságának akart munkát és ennivalót adni, de mára tarthatatlanná vált a helyzet a rendszeresen visszatérő szmogriadókkal a nagyvárosokban, emellett a Nemzetközi Energiaügynökség is azt javasolta a feltörekvő gigásznak, hogy ideiglenesen ne nyisson újabb bányákat, s racionalizálja a bányászati ágazatot. Közben viszont a fejlődéssel együtt folyamatosan nő az energiaigény Kínában, s a szénhez hasonlóan olcsó alternatív energiahordozó nem létezik, így szakértők úgy vélik, ideiglenes módosítások lehetnek, de a szénbányászat és az energiahordozó felhasználása továbbra is ugyanolyan ütemű lesz, mint eddig. Kína a világ harmadik legnagyobb szénkészletével bír, a szén többsége az északi országrészben található: az északkeleti rozsdaövezetben és Peking környékén is. Számos bányát zártak be a 2008-as pekingi olimpiát megelőzően és a játékok alatt, de ennek főként az volt a célja, hogy a sportolók és a vendégek ne érezzék azt, amit a pekingiek minden más időszakban.
A kínai szénbányászat helyzete mindig nagyban befolyásolta a nemzetközi piacot, így Ausztrália máris dörzsöli a tenyerét, hiszen a szén árának megugrása a kínai termelés csökkenése hírére azt eredményezi, hogy az ottani bányák egy részét újra meg lehet nyitni. Hasonló a helyzet az Egyesült Államokban is, ahol 2011 óta 500 szénbányát zártak be és 30 ezer bányász vesztette el a munkáját.