A külügyi tárca második embere hangsúlyozta, hogy országának joga van végrehajtani egy ilyen lépést, hiszen a terület Kínához tartozik. Liu a kialakult feszültségek miatt a Fülöp-szigeteket tette felelőssé, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a manilai kormány szintén csak egy papírfecninek tekinti a hágai döntést, és a két fél rövidesen visszatér a tárgyalóasztalhoz, hogy rendezze a kialakult konfliktust. Az üggyel kapcsolatban Hszi Csin-ping kínai elnök is megszólalt, aki kijelentette, hogy a nemzetközi bírói testület ítélete semmilyen módon nem fogja befolyásolni Kína területi szuverenitását és az ország jogát a tengerek használatára.
Peking ellenállása azonban könnyen alááshatja a nagyhatalmi szerepre törekvő óriás tekintélyét és szavahihetőségét, hiszen a Kína által is ratifikált tengerjogi egyezményben szerepel, hogy bármilyen felmerülő vitás ügyben a Hágában székelő Állandó Választott Bíróság jár el. Ezekben az ügyekben az érintett államoknak nem szükséges külön alávetési nyilatkozatot tenniük, és az eljárás kezdetétől fogva jelzett kifogások sem mérvadók, mivel a nemzetközi szerződés ratifikálásával magukra nézve kötelezőként fogadták el annak kitételeit. A szomszédos államok bizalma alapjai- ban rendülhet meg a kínai vezetésben, ha Peking továbbra is megpróbálja semmibe venni az ítéletet, megtagadva a nemzetközi szerződések betartására vonatkozó alapelveket.
A Fülöp-szigeteki kormány visszafogott reakciójával szemben a területi vitákban szintén érintett Vietnam, Malajzia és Indonézia üdvözölte a bíróság döntését, ugyanakkor hangsúlyozták a békés megoldások fontosságát. Peking számára szokatlan helyről érkezett támogatás az ügy kapcsán. Tajvan ugyancsak elfogadhatatlannak tartja az ítéletet, és fenntartja Kína jogát az érintett területekre, csakhogy Kína alatt nem a szárazföldön fekvő népköztársaságot, hanem saját magukat érti.
A szigetországra száműzetésbe vonuló disszidensek és leszármazottaik a polgárháború óta Tajvant tekintik a kínai államiság egyetlen és jogos örökösének. A tajpeji vezetés a kemény hangok mellett katonai erővel is igyekszik demonstrálni elégedetlenségét az ítélettel szemben. Tegnap útjára indítottak egy hadihajót a vitatott hovatartozású vizekre, amely azonban jobbára csak szimbolikus lépésként értékelhető.
Az elemzők rendkívül óvatosan nyilatkoznak a feszült helyzet várható fejleményeiről. Abban azonban egyetértés mutatkozik, hogy a kínai fenyegetés a légvédelmi azonosítási zóna létrehozásáról akár jelentősebb eszkalációhoz is vezethetne. A komolyabb fegyveres konfliktus esélye ugyanakkor kifejezetten alacsony, mivel az az egész régiót és a világgazdaságot is súlyos válságba sodorhatná, ugyanis a legforgalmasabb tengeri kereskedelmi útvonal pont a Dél-kínai-tengeren halad keresztül.
A térség országai egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az elrettentésre, nagymértékben növelve a védelmi kiadásokat. A politikai, gazdasági és katonai szempontból is költségessé váló szárnypróbálgatások a feszültség enyhítése és a kompromisszumok irányába tolhatják el a döntéshozókat.
Korai észlelés
A légvédelmi azonosítási zóna (ADIZ) egy ország hivatalos légterére és sok esetben azon túli területekre is kiterjed. Az ADIZ nem tévesztendő össze a szokványos polgári légtérellenőrzéssel, ugyanis katonai célokból hozzák létre, az ellenséges repülő eszközök mielőbbi észlelése és berepülésük megakadályozása céljából. A zóna biztonságáért felelős egységek feladata a berepülő légi járművek helyzetének meghatározása, azonosítása és irányítása. Az ADIZ-okat rendre az ország stratégiai helyzetét figyelembe véve a kiemelten veszélyeztetett irányokban hozzák létre. Az általános gyakorlat szerint a zónák nem metszik egymást, ám vitatott hovatartozású területek esetén gyakran előfordul, hogy több állam is igyekszik kiterjeszteni a légtérellenőrzését az adott régióra, mint ahogy azt tapasztalhatjuk a Kelet-kínai- és a Dél-kínai-tenger esetén is.