Csütörtökön írták alá Kolumbiában azt a békeszerződést, amelyért Juan Manuel Santos elnök már előzetesen Nobel-békedíjban részesült. A vitatott békedíj átadása sokak szerint elhamarkodott volt, hiszen néhány napra rá a kolumbiai lakosság népszavazáson elutasította a békemegállapodást a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) gerillaszervezet és a kormány között. Az ötvenkét esztendeje várt békét csak most, második nekifutásra sikerült nyélbe ütnie az elnöknek, bár még mindig sok a vitás kérdés. Ellenzői eredetileg azt nehezményezték, hogy a megegyezés túlságosan engedékenyen kezeli a szélsőbaloldali gerillaszervezetet, amely azért a véres konfliktusért felelős, amely több mint kétszázhúszezer áldozatot követelt az elmúlt évtizedekben. Az új megállapodás kidolgozásakor a vezetés figyelembe vette a különböző társadalmi csoportok javaslatait, ám az eredmény nem tér el jelentősen az első változattól.
A dolog pikantériája, hogy Juan Manuel Santos elnök még azelőtt kapott Nobel-békedíjat a megállapodásért, hogy a kolumbiaiak arról szavaztak volna. Sokak szerint az is kérdéses, valóban békedíjat érdemel-e egy olyan egyezségért, amely a börtön helyett alternatív büntetést szabna ki a gerillákra és parlamenti mandátumhoz juttatja őket. A békeegyezmény egyik legvitatottabb pontja ugyanis az, hogy a kormány 2026-ig tíz mandátumot biztosít a FARC-nak a kolumbiai parlamentben, vagyis a szervezet indulhat a választásokon.
Santos elsőre maga sem értette az elismerést. „Nem számítottam rá, különösen, hogy hajnali négykor kaptam telefonhívást. Azt hittem, csak egy vicc, a kolumbiaiak gyakran szórakoznak ilyenekkel” –nyilatkozta. Arra persze senki nem számított, hogy ezek után a lakosság – szűk többséggel – elutasítja a békemegállapodást.
Akkor miért kapott mégis Nobel-díjat az elnök? „Ha visszatekintünk a díj történetére, az elismerést nem mindig olyan valaki kapta, aki elérte céljait, hanem olyanok is, akik sokat tettek annak elérése érdekében” – magyarázza a nemzetközi politikával és pénzügyekkel foglalkozó brit Affairs Today oldal cikke. A Nobel-bizottság azzal indokolta a döntést, hogy így támogathatják a tárgyalások folytatását és a béke létrejöttét. „A Nobel-díj-bizottságnak volt egy lehetősége, éppen amikor a békefolyamat veszélybe került, hogy újraindítsa a folyamatot” – mondta Ciarán Norris, a Rising Global Peace Forum nevű békeszervezet igazgatója a The Guardian lapnak. Santos szerint nagy szerepet játszott a békefolyamatban a nemzetközi közösség támogatása is. Az elnök a népszavazással kapcsolatban úgy fogalmazott: „ha kis többséggel megszavazták volna a békemegállapodást, akkor lehet, hogy az ország most lángokban állna. Így lehetőségünk van egy jobb megállapodásra, nagyobb támogatással.”
Juan Manuel Santos korábban védelmi miniszterként agresszívan küzdött a FARC ellen. Neve azon katonai bevetések által vált ismertté, amelyek során elrabolt politikusokat és amerikai állampolgárokat szabadítottak ki a gerillák fogságából, illetve a szomszédos Ecuadorban indítottak támadásokat az ott rejtőzködő FARC-vezetők ellen. A fellépések csökkentették az emberrablások és a gyilkosságok számát Kolumbiában. 2010-es elnökké választása után a tárgyalásokat Kubában kezdte meg titokban a FARC vezetőivel. Több mint három évébe telt, amíg megegyeztek, és létrejött a végső megállapodás, illetve a tűzszünet. Santos nemcsak a FARC-kal, hanem a második legnagyobb gerillaszervezettel, a Nemzeti Felszabadítási Hadsereggel (ELN) is megkezdte a béketárgyalásokat.
Az elnök a Nobel-díj összegét, 925 ezer dollárt az ötven éve elhúzódó konfliktus áldozatai számára ajánlotta fel. Többen egyébként azt is nehezményezték, hogy az elnök miért nem a Timochenko néven ismert FARC-vezetővel, Timoleón Jiménezzel megosztva kapta meg a díjat. Az ellenzék még mindig nem elégedett az új egyezménnyel, amelyet az „elutasított megállapodás retusálásának” tartanak.
„Szabadságharcosokból” politikusok
A Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) gerillaszervezet, mely most a békemegállapodás szerint politikai párttá alakulhat, 1964–1966 között jött létre a Kolumbiai Kommunista Párt katonai szárnyaként. Eredeti célja a vidéki szegények érdekeinek védelme és a közjó igazságosabb elosztása volt. A szervezet máig ellenzi az USA befolyását, a privatizációt és a multinacionális vállalatok térnyerését az országban. A gerillák mindeddig illegális tevékenységből finanszírozták működésüket, többek között kábítószer- és emberkereskedelemből. Az átalakuló szervezet már a 2018-as választásokon indulhat, de öt-öt mandátumot fixen kapnak a törvényhozás két házában.