Közép- és Kelet-Európa önálló manőverezési képességét, illetve a nemzetállamok szuverenitása melletti kiállást is demonstrálni hivatott a Varsóban tegnap kezdődött kétnapos eseménysorozat. A huszonhat közép- és kelet-európai ország parlamenti elnökeinek tegnapi, harmadik alkalommal megrendezett csúcstalálkozója illeszkedik a három évvel ezelőtt hivatalba lépett nemzeti-konzervatív lengyel kormány azon törekvésébe, hogy szorosabb együttműködést, illetve északi–déli irányú infrastrukturális, energetikai és közlekedési folyosót valósítson meg térségünkben.
A tegnapi rendezvény, illetve a lengyel parlamentarizmus kezdetének 550. évfordulója alkalmából ma megtartandó ünnepség a demokrácia, a népképviselet és a választói akarat kihangsúlyozását is szolgálja egy olyan időszakban, amikor a lengyel parlament által meghozott törvényeket Brüsszelben és a nyugat-európai fővárosokban is megkérdőjelezik. A Varsóval szemben megindított, szankciókat is kilátásba helyező brüsszeli jogállamisági mechanizmus azt mutatja, hogy Nyugat-Európában még mindig nem értik meg Kelet-Európát – mondták lapunknak lengyel kormányzati tisztviselők.
A lengyeleket azonban érzékelhetően nem csupán Brüsszel, hanem Moszkva befolyásolási kísérletei is aggasztják. Erre utalt tegnapi megnyitóbeszédében Stanislaw Karczewski, a varsói szenátus elnöke, aki szerint az Oroszország és Németország között létesítendő Északi Áramlat 2 gázvezeték növeli Moszkva zsarolási potenciálját.
Mint fogalmazott, az egységes európai piac csak akkor lesz valóban egységes, ha a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgása mellett az infrastruktúra is a helyén van, ezért üdvözölte az energetikai összeköttetéseket szorgalmazó közép-európai terveket.
Kövér László, az Országgyűlés elnöke a demográfiai válságot és a kelet-európai munkaerő nyugatra vándorlását nevezte az egyik legsúlyosabb térségbeli problémának, ezért azt javasolta, országaink nyújtsanak be pénzügyi kompenzációra vonatkozó igényt az Európai Unióhoz a kivándorolt munkaerőképzés költségeihez.
Rámutatott: a munkaerőpiaci gondokkal küzdő nyugat-európai országok 1990 óta több mint 25 millió szakképzett embert vontak ki Kelet-Közép-Európából, és 2050-ig ez a szám a becslések szerint további húszmillióval növekszik. Kövér László szerint rá kell venni az EU-t, hogy az idegen kultúrájú népesség tömeges bevándoroltatása helyett az őshonos európai népesség demográfiai katasztrófájának elkerülését célzó, összehangolható nemzeti politikákat ösztönözze.