Az „utolsó esély bizottságaként” harangozta be Jean-Claude Juncker az egy évvel ezelőtt munkába állt Európai Bizottságot, amelynek legfontosabb célja az Európába vetett hit és bizalom visszaállítása volt. A Juncker vezette testület első születésnapján egyértelmű, hogy a luxemburgi politikus nem tudott élni az általa emlegetett utolsó eséllyel, azonban erről nem csak a migránsválság minden hatékonyságot nélkülöző kezelése tehet.
A veterán politikus karrierútja önmagáért beszél, az EU tagállamaiban ő volt a leghosszabb ideig hatalmon lévő miniszterelnök, betöltötte az eurócsoport elnöki tisztét, gyakorlatilag az európai elkötelezettség kulcsfigurájaként került a bizottság élére. Nem csoda, hogy épp David Cameron brit kormányfő nem akarta a politikust az EU végrehajtó testületének elnökeként látni, hiszen szinte garantált volt, hogy az unió a föderalista, szorosabb integráció irányába mozdul el. Juncker ezt a célt sosem cáfolta, de David Cameron heves retorikája ellenére sem tudta megakadályozni, hogy Juncker legyen José Manuel Barroso utódja.
Azzal azonban senki nem számolt Brüsszelben, hogy alig pár héttel a munkába állás után bizalmatlansági indítványt nyújtanak be Európa új ura ellen. Juncker az első pofont a luxemburgi adóbotrány kirobbanásakor kapta, egész Európa a politikus hitelességét firtatta, hiszen úgy küzdött a bizottság élén az adóelkerülés ellen, hogy luxemburgi miniszterelnökként saját maga hozta létre a nagyhercegség kedvező adórezsimjét, amely eurómilliárdokat takarított meg multinacionális cégek százainak. Bár Juncker megúszta a bizalmatlansági szavazást, a válságok korszaka csak ezután kezdődött. Görögország eurózóna-tagsága hetekig kockán forgott, az Európai Bizottság elnöke pedig számtalanszor diplomáciai csatározásba kényszerült a görög vezetőkkel, önzőnek és taktikázásnak titulálva a Ciprasz-kormány lépéseit.
A nyáron kibontakozott migránsválság annyiban javított a bizottság megítélésén, hogy Juncker szorgalmazta az uniós szintű válságkezelést, azonban a tény, hogy október közepén még mindig tömegek érkeznek Európába, megkérdőjelezi Brüsszel erőfeszítéseit. Idesorolhatnánk még az ukrán válságot, vagy az Egyesült Királyság uniós tagságának jövőjét, bőven akad miért elmarasztalni az Európai Bizottság első munkaévét.
Ennek ellenére fontos azt is hangsúlyozni, hogy Junckerre és csapatára példátlan nagyságú nyomás nehezedik. „Ha általánosságban nézzük a bizottság vezérelveit, mint például a digitális belső piac létrehozása, olyan szakpolitikai lépésekről van szó, amelyek Barroso alatt kezdődtek. Az igazi változást a válságok jelentik. Görögország, Ukrajna, a menekültválság. Ezek Barroso bizottságának nem okoztak ekkora fejtörést” – nyilatkozta Peter Spiegel, a Financial Times brüsszeli irodavezetője.