A londoni Francis Crick Institute kutatóintézetben a héten megkezdődtek a humán embriókkal végzett génkísérletek. A Kathy Niakan doktornő vezette csapat arra kapott felhatalmazást, hogy próbálja feltárni a meddőséget és spontán vetélést okozó zavarokat. Az emberi embriók génállományának manipulálására hét nap áll rendelkezésükre, utána meg kell semmisíteni azokat. Nagy-Britanniában 14 nap elteltével tekintik a megtermékenyített petesejtet életképesnek. Arról szó sem lehet, hogy anyaméhbe visszaültessék az embriókat.
Az intézet vezetője, Paul Nurse szerint ezek a kísérletek alapvetőek ahhoz, hogy megértsük, miért fejlődik az egyik embrió jó egészségben, és másnál miért lép fel vetélés. Száz megtermékenyített petesejtnek csupán a fele éri el a hólyagcsíra állapotot. Közülük 25 beágyazódik a méh falába, és csak 13 képes a három hónapon túli túlélésre. A kutatók egy génre gyanakodnak, az OCT4-re, amely irányítja az előző folyamatot. (A jelenleg engedélyezett génmódosítások még arra sem irányulnak, hogy az embriók megtapadását elősegítsék.)
Az emberi embrióval végzett génkutatásokról már korábban is érkeztek hírek. Az egyik az Amerikai Egyesült Államokból, ahol az ilyen jellegű kutatást végző intézetek állami támogatást nem kaphatnak, viszont magántőkével működhetnek. A múlt év elején publikált kínai kísérlet során egy súlyos vérszegénységet okozó gént próbáltak eltávolítani az emberi embrió DNS-éből. Azt a kantoni egyetem kutatói is elismerték, hogy beavatkozásuk nem volt sikeres, csupán pár embriónál sikerült kijavítani a „hibát”. A kínai kutatók sem azzal a szándékkal kísérleteztek, hogy majd beültetik az embriót egy anyába. Ám a kínai csapat azt is rögzítette, hogy az általa módosított gén nem kívánt mutációkat eredményezett. A beavatkozás nemcsak ott váltott ki hatást, ahol akarták, hanem ott is, ahol nem. Ez a génmanipulációk veszélye, ráadásul az öröklődés hatásairól fogalmunk sincs.
Hogy ilyen mélységekig elérjenek, ahhoz szükség volt arra, hogy 2012-ben az amerikai Jennifer Doudna a Berkeley Egyetemről és a francia Emmanuelle Charpentier, a német Helmholtz Központ munkatársa feltalálta azt a génmódosító eszközt, a CRISPR/Cas9-et, amely mint egy számítógépes szövegszerkesztő kiemeli a DNS-ből a „hibás” gént és „jóval” helyettesíti. Ez a forradalmian új technikai eszköz lehetővé teszi az emberi génállomány „kijavítását”.
Az orvostársadalomban is számosan ellenzik azt, hogy az ember istent játsszon. Az egyik figyelmeztető, David King professzor, a Human Genetics Alert igazgatója a következőket mondta a múlt heti londoni bejelentésről: „Ez a kísérlet hozzájárul azon technikák megalkotásához, amelyekkel genetikailag módosított gyermekek születhetnek. Tehát beléptünk a GM-babák, a fogyasztási genetika korába.”
Nem látja ilyen sötéten a helyzetet Patrick Gaudray francia genetikus, aki szerint nagy a szakadék az ilyen alapkutatások és aközött, hogy valaki „méretre szabott” gyermeket rendel. Gyakran az az érzésünk, hogy átléptük a vörös vonalat – jelentette ki –, de ezt a kockázatot inkább a képzeletünk sugallja. Messze vagyunk még ettől.