Izrael állam 14. alaptörvényének elfogadását követően Benjamin Netanjahu a cionizmus és Izrael történelmének meghatározó pillanatáról beszélt. A kormányfő régóta mondja, hogy az izraeli araboknak és a palesztinoknak is el kell fogadniuk Izraelt mint a zsidó nép otthonát, az arab tiltakozást nevezve a békefolyamat legnagyobb akadályának. Az arab képviselők a 120 fős törvényhozásban hevesen kikeltek a tervezet ellen, amely szűk többséggel, 62 igen és 55 nem szavazattal, két tartózkodás mellett emelkedett törvényerőre.
A törvény szövege szerint „Izrael a zsidó nép történelmi otthona, és a zsidók kizárólagos nemzeti önrendelkezési joggal rendelkeznek benne”. A jogszabályt az utolsó pillanatban felhígították. Az eredeti verzió – amelyet az izraeli államfő és a főügyész is ellenzett – törvényben rögzítette volna a tisztán zsidó telepek létrehozását, és arra utasította volna a bíróságokat, hogy a zsidó szokásjogra támaszkodjanak az ítélethozatalkor olyan esetekben, amelyekre nincs jogi precedens.
Ehelyett egy homályos megfogalmazású módosítást fogadtak el, amely leszögezi, hogy az állam nemzeti értékként tekint a zsidó telepek fejlesztésére, és bátorítja, illetve előmozdítja azok létrehozását.
Izraelnek nincs alkotmánya, ehelyett alaptörvények sorozata határozza meg az állam legfontosabb téziseit, mint például Jeruzsálem fővárosi státusát, az ország címerét, zászlaját, nemzeti ünnepeit, valamint annak zsidó és demokratikus jellegét. A mostani törvény kritikusai arra figyelmeztetnek: a jogszabály a zsidó jelleget a demokratikus fölé helyezi, minthogy az arab nyelvet hivatalosból speciális jogállásúvá változtatták, emellett a zsidó otthon elfogadása az ország mintegy 1,8 millió arab polgára számára nehéz dilemmát jelent.
Bár Izrael hivatalosan kötelezi magát arra, hogy minden polgára egyenlő jogokat élvezzen, a gyakorlatban az izraeli arabok sok területen nehézségekbe ütköznek. Mivel nem szolgálhatnak a hadseregben, a munkahelyek legtöbbje viszont elvárja a jelentkezőktől a sorkatonai szolgálat teljesítését, a fiatalok leginkább csak arab vállalkozásoknál tudnak elhelyezkedni.
Ugyancsak hátrányos megkülönböztetésre panaszkodnak a házépítések, az egészségügyi ellátás és az oktatás területén. Izraelben a függetlenség 1947-es kikiáltása óta többször felmerült az alkotmány megírása, de a folyamatos belpolitikai feszültség miatt ez mindig lekerült a napirendről. Ennek eredményeképpen Izraelnek máig nincs elfogadott államformája, nincsenek kijelölt határai, ahogy Jeruzsálem egyesítését is egy izraeli alaptörvényben rögzítették, amelyet nem fogad el a nemzetközi közösség.