Az 1979-es iszlám forradalom, azaz csaknem negyven éve az ajatollahok uralma alatt élő Irán a világpolitika megkerülhetetlen tényezője, amelynek megerősödéséhez különös mód éppen fő ellensége, az Egyesült Államok is bőségesen hozzájárult.
De Teherán is bele tudott szólni az amerikai belpolitikába: az iráni túszválság nagy szerepet játszott Jimmy Carter elnök bukásában az 1980-as választásokon, és ezzel közvetve az egész 80-as éveken végighúzódó reagani „konzervatív forradalmat” is előidézte.
Már az 1980–88-as iraki–iráni háborúnak is a térségi domináns szerep volt a tétje, és Bagdadot éppen az küldte a harcmezőre, hogy attól tartott: az Irán-barát síiták fellázadnak Szaddám Huszein rendszere ellen.
Szaddám az amerikaiak által előidézett, 2003-as bukása ettől ugyan megmentette az iraki szunnitákat, de az amerikaiak fokozatos kivonulása és az iraki politikai rendszer összeomlása mára megalapozta az iráni támogatású, síita vezetést Bagdadban. Ezzel korántsem Irak az egyetlen ország, amelyben Teherán nyílt befolyása érvényesül.
Moszkva mellett Irán Bassár el-Aszad elnök egyik legfőbb támogatója a szíriai polgárháborúban, miközben libanoni pártfogoltja, a Hezbollah éppen most erősödött tovább a választásokon, továbbá Teherán a jemeni lázadók aktív támogatója az ottani polgárháborúban. Legalábbis a szaúdi vádak szerint. Az Öböl-térségben Rijád – úgy is, mint a szunnita arab világ vezető katonai és gazdasági ereje – az irániak első számú ellenlábasa.
A feszültség olyannyira felfokozott közöttük, hogy Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös nemrég arról beszélt: a két ország 10-15 év múlva közvetlen fegyveres konfliktusba léphet. Irán erre azt válaszolta: nem törekszik ugyan háborúra, de ha ez bekövetkezik, a sivatagi királyság hadserege két napnál tovább úgysem bírná.
Az 1956 óta a népességét megnégyszerező, 80 milliós Irán másik ellensége szintén Amerika szövetségese: a „kis sátánnak”, illetve „cionista entitásnak” tartott Izrael, amely rendszeresen támad iráni érdekeltségeket Szíriában, ahogy Libanonban is háborúzott a Hezbollah-val.
Jeruzsálemben értésre adták, készek Aszad megölésére is, ha nem szab gátat az iráni befolyásnak. Izrael és Irán között a verbális ellenségeskedés fokozódására lehet számítani, miután a zsidó állam az USA fő felbujtója volt az atomalku felrúgásában, ami viszont megerősíti a Nyugattal szemben legszkeptikusabb iráni keményvonalasokat.