– Népszerű-e az SD Malmőben?
– Igen, mondhatjuk, hogy népszerű. Legutóbb 13 százalékot szereztünk, most 20-21 százalékon állunk a városban. Malmőben ugyanis nagyon súlyos problémát jelentenek a bevándorlással kapcsolatos gondok, a lövöldözések, a különböző bűncselekmények vagy például a munkanélküliség és a hajléktalanok helyzete, a pártunk pedig foglalkozott ezekkel az ügyekkel. Malmőben kétszer akkora a munkanélküliség, mint az ország más területein, az ide érkező bevándorlók számára nyolc-kilenc évbe is beletelik, míg egyáltalán eljutnak a munkaerőpiac közelébe. Ez idő alatt az államtól kapnak segélyt, amelyet az adófizetőknek kell állniuk, és ez egyre nagyobb összeget jelent. Egy személy 11-12 ezer koronára (340-370 ezer forint) számíthat. Ez nem túl sok. Ha viszont nagycsalád érkezik, az önkormányzat házat vesz számukra, ez pedig számos ember számára egy élet munkájával érhető csak el. Igazságtalannak érzik, hogy más megkapja csak úgy.
– A Rosengard negyed mitől egyedi?
– Rengeteg szociális probléma van ott, persze a bűnözés is jelentős, de ezt nem úgy kell elképzelni, mint mondjuk Amerikában. A fő gond a szegénység. Hellgarden városrészben – Rosengard mellett – a legnagyobb a szegénység a gyerekek körében egész Svédországban. Ők bevándorlók, főleg arab országokból. Két iskolát tudok említeni Rosengardból, az egyikben 96 százalékos a bevándorló gyerekek aránya, a másikban 91. Az óvodáskorú gyermekek közül ma már több mint 50 százalék vagy külföldön született, vagy a szülei külföldiek. A bűnözés is megjelent, míg korábban ez főként a migránsok által lakott területeken volt nagyon jellemző, ma már máshol is vannak késelések. A 2015-ben kezdődött migrációs válság után sok embert máshová küldtek, ám ők itt telepedtek le, nem akartak elmenni vagy később visszatértek Rosengardba. Hozzá kell tenni, hogy a magas munkanélküliség miatt Malmö kap segítséget másoktól, így azt mondhatjuk, hogy a mi büdzsénk negyedét más tartományok adják össze.
– Ki lehet törni a Rosengardból?
– Annak a negyednek mindig rossz híre volt, mindig szegények laktak azokban a házakban. Amikor idejöttem a szüleimmel Iránból, én is ott éltem egy ideig. Akkoriban nagyon naiv volt Svédország a bevándorlással kapcsolatban, és még most is az. Azt képzelték, hogy ahogy valaki átlépi a határt, automatikusan magáévá teszi a svéd értékeket. Pedig ez nem így van, egy nagyon erős identitással bíró személy nem fog meghajolni a svéd értékek előtt, nem fogja feladni a vallását.
– De a svédek maguk se vallásosak, alig néhányan járnak templomba.
– Viszont nagyon nagy részük tagja a svéd egyháznak, a lakosság nagyjából 65 százaléka kulturális értelemben keresztény, még ha nem is gyakorló. De Svédországban erről nem beszélünk. Bizonyos pártok azt is megkérdőjelezik, hogy a svéd kultúra egyáltalán létezik. Ha valaki külföldről jön Svédországba, kulturális vákuumba kerül. Aki itt él, az tudja, hogy van svéd kultúra, és van svéd identitás, de az újonnan érkezőnek nem egyértelmű, hogy ez valójában mit is takar. Az itteni hatóságok multikulturális társadalomról beszélnek, a különböző identitások egymás mellett éléséről, de arról nem, hogy lenne egy többségi identitás. Ez pedig illúzió, mert azt mondja a bevándorlóknak, hogy semmi okuk változtatni, így is a társadalom részei lesznek. A valóságban ez nem így történik: mivel megtartják a régi kultúrájukat, soha nem tudnak beilleszkedni a közösségbe, csak a régit tartják meg. Így nehezen találnak munkát maguknak.
– Akkor az a kérdés, ki is a svéd.
– Rosengardban például ez az egyik fontos téma. Az ott élő fiatalok jó része Svédországban született, de nem tartják magukat svédnek. Más identitásuk viszont nincs.
– Ön lehet igazi svéd?
– Az SD hisz a nyílt identitásban, tehát aki elfogadja és képviseli a svéd értékeket, lehet svéd. Ez egy nagyon érzékeny téma, ha öt évvel ezelőtt valaki a svéd zászlóról vagy a svéd értékekről beszélt volna, azt is megkaphatta volna a baloldali pártoktól, hogy rasszista. Volt, hogy gyerekeket küldtek haza az iskolából, mert a svéd zászló rá volt varrva a ruhájukra.
– A svéd társadalom ma is bízik a mindenható államban?
– Ez a gondolkodásmód nagyjából 2015-ig, a migránsválság kirobbanásáig volt jellemző. A változást mutatják a közvélemény-kutatások is. Korábban minden szíriai automatikusan megkapta a menekültstátust, így minden afganisztáni vagy bangladesi azonnal szíriainak vallotta magát. Ezt a nagyon liberális politikát hirtelen megváltoztatták, mert rájöttek, hogy nem működik.