De miért is választ most Ausztria? A migrációs válság alatt oldalszárnyas kapuk – és nem kerítések – építéséről hadováló osztrák kancellár, Werner Faymann 2016-os csúfos bukását követően Christian Kern lett Ausztria vezetője.
Az addig az osztrák állami vasúttársaságot vezető menedzser a választói igényeknek megfelelően áthangolta a kormányt: többek között nagyobb szerepet adott Sebastian Kurz néppárti külügyminiszternek, Ausztria legnépszerűbb politikusának. Csakhogy Kurz nem elégszik meg a szocdem kancellár kisujjával, hatalmi ambícióját az egész kéz elégíti csak ki.
Harcba száll a kancellári posztért a néppárti tárcavezető
Ennek első lépése a néppárt vezetésének átvétele, a második a szocdem–néppárti nagykoalíció feloszlatása és előre hozott választások kikényszerítése, a harmadik pedig a kormányra kerülés – nem véletlen, hogy osztrák honlapokon napok óta terjed egy kép, amelyen a gátlástalan hatalomtechnikát, vagy ha úgy tetszik, a politika természetét őszintén bemutató ikonikus amerikai sorozat, a House of Cards (Kártyavár) plakátját montírozták át Kurz arcképével House of Kurzra.
Az Osztrák Néppárt (ÖVP) új első embere az egyik szemszögből pragmatikus hatalomtechnikus, a másikból konzervatív-liberális politikus: a modernizációban hisz, és ennek beindítását saját pártján kezdi. Azt, hogy elvállalja a tavasz elején még 21-23 százalékkal a harmadik helyen tanyázó jobboldali erő vezetését, a pártelnök hatalmát kiterjesztő hétpontos követeléscsomag elfogadásához kötötte. Erre azután került sor, hogy a pártot és Ausztriát a szocdem-néppárti koalícióban alkancellárként vezető Reinhold Mitterlehner minden posztjáról lemondott.
Május 10-i lemondásának hatása a közvélemény-kutatásokban látszik csak igazán: az immáron Kurz vezette néppárt erőre kapott. A legfrissebb felmérés szerint az ÖVP a legnépszerűbb erő a maga 35 százalékával, mögötte a nacionalista Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) jön 26-tal, a dobogó harmadik fokán pedig Christian Kern kancellár szociáldemokrata SPÖ-je 20 százalékkal. Szakértők szerint a Kurz-féle néppárt megerősödésének forrása, hogy a fiatal külügyminiszter visszahozza a néppárt régi szavazóit, támogatókat vesz el a szélsőjobbtól, aktivizálja a nem szavazókat, és még a városi fiatalok liberális pártja, a Neos táborára is veszélyes.
Nincs itt semmi látnivaló egyelőre, kommentálja a felméréseket a Magyar Időknek Marcelo Jenny, az Innsbrucki Egyetem politikatudományi intézetének kutatója. Az osztrák politikában az elmúlt években minden egyes pártelnökváltást az egész párt népszerűségére kiterjedő támogatottságnövekedés követett, ami az első komolyabb belpolitikai csatározás után olyan gyorsan olvad majd el, ahogy jött, magyarázza. Lesz most belőle bőven: valóra vált ugyanis Kurz előre hozott választást célzó követelése is, így október 15-ig más dolga se lesz a pártoknak a kampányoláson kívül.
Az FPÖ rögtön beleállt a játékba: pártelnöke, az Orbán Viktort és migrációs politikáját Facebook-bejegyzésekben előszeretettel éltető Heinz-Christian Strache közölte, ők már a migrációs válság kezelésébe belebukó előző kancellár, a szocdem Werner Faymann 2016-os távozásakor is előre hozott választást akartak.
„Őrá mindig számíthat Ausztria. FPÖ – különben soha semmi nem fog változni” – hirdeti óriásplakátokon Strache arcképével a felméréseket Kurz pártelnökké választásáig magabiztosan vezető párt. Eric Miklin, a Salzburgi Egyetem professzora szerint Kurz leginkább a szabadságpárti választókra veszélyes.
„Az FPÖ abból él, hogy sok választó nem hisz a politikai elitnek. Erre a problémára Kurz jó válasz: fiatal, tettrekész politikus képét mutatja, míg Strache hiába nem volt kormányzati szereplő, elhasználódott, lévén tizenkét éve vezeti a szabadságpártot” – fogalmaz a szakértő a Magyar Időknek, ezzel indokolva azt is, hogy a pártelnök népszerűsége miért marad el jócskán pártjáétól. A határok lezárását és az orbáni menekültpolitika egyes elemeinek alkalmazását már Faymann kancellársága alatt is szorgalmazó Kurz ellenben kifejezetten népszerű az FPÖ-szavazók körében, teszi hozzá.
„Az elmúlt időszakban azt láttuk, hogy a néppárt erősen közeledett a szabadságpárt bevándorlási és integrációs kérdésekben kifejtett álláspontjához. Izgalmas lesz látni, hogyan reagál erre az FPÖ” – elemez Marcelo Jenny. Salzburgi kollégája, Eric Miklin megjegyzi: az FPÖ valószínűleg nem hagyja majd, hogy Kurz tetszelegjen a migrációs témával. A szociáldemokraták valószínűleg felteszik a Martin Schulz-lemezt, hogy nyugdíjas és bécsi törzstáborukon túlról is nyerjenek pár voksot: a belügyminiszterük által a bulvársajtóban gondosan elhelyezett migrációellenes kijelentések mellé bedobnak majd igazságosságról, újraelosztásról, fair Európai Unióról szóló szlogeneket is.
Sebastian Kurz választási listája a kampány során vélhetően az osztrákok szkepticizmussal vegyes Európa-pártiságára építve az osztrák nemzetállami feladatok hangsúlyozására és a néppárt gazdasági kompetenciájára épít a lapunk által megkérdezett szakértők szerint. A baloldalon erre válaszul „neoliberális ÖVP–FPÖ-koalíció” rémképével riogatnak majd. Nem minden alap nélkül. Az FPÖ ugyanis soha nem volt olyan közel a kormányzati részvételhez, mint most – a kérdés csak az, hogy a szociáldemokratákkal (Burgenlandban már együtt kormányoznak) vagy a néppárttal alkot majd koalíciót, és ki lesz az erősebb fél, mondja Eric Miklin.
Ami biztos: Kurz nyílt színre lépésével Kern és Strache kancellárságért folytatott küzdelme immáron háromszereplősre bővült. A választói igények alapján reálpolitikusnak és erős embernek egyszerre kell lennie az osztrák kancellárnak. Kurz, Kern és Strache mindent el fog követni, hogy annak tűnjön.
