Hónapok óta gyűrűzik a diplomáciai botrány Izrael és Horvátország között egy 500 millió dollár (142 milliárd forint) értékű fegyverüzlet miatt, amelynek értelmében Tel-Aviv 12 darab modernizált F–16-os vadászgépet adott volna el Zágrábnak, az Egyesült Államok azonban útját állta a két fél számára kölcsönösen jövedelmező üzletnek.
A horvát védelmi minisztérium napirendjén legalább egy évtizede szerepel a jelenleg a légierőnél rendszeresített, korszerűtlen, még a volt Szovjetuniótól vásárolt MiG–21-es gépek cseréje, amelyeket a tárca néhány évvel ezelőtt Ukrajnában korszerűsített, de a problémák nem szűntek meg, ezért 2017 júliusában öt országtól kértek ajánlatot harci gépek beszerzésére. A tendert – Zágráb érvelése szerint anyagi megfontolásokból – végül Izrael nyerte, az üzlet pedig a zsidó államnak is kapóra jött volna, mégpedig azért, mert a szóban forgó F–16-osok kiárusításával helyet csinálhatott volna a jelenleg a világ legdrágább repülőjének számító, amerikai gyártású F–35-ös lopakodó vadászbombázóknak.
Az üzlet tárgyát képező, 12 darab F–16-os szintén amerikai gyártmány, a hatályos törvények értelmében pedig Washington hozzájárulása is szükséges ahhoz, hogy az Egyesült Államoktól vásárolt gépeket harmadik országoknak eladjanak, Amerika pedig – az egyik legfontosabb szövetségesének számító Izraelt és a NATO-szövetséges Horvátországot egyaránt meglepve – nemet mondott az üzletre.
Arról csak találgatások zajlottak a sajtóban, hogy Washingtonnak miért állhatott érdekében az üzlet elgáncsolása. Kezdetben arról cikkeztek, hogy az Egyesült Államok zokon vette, amiért a tenderen nem az általa felkínált új F–16 Block 70 típusú gépeket részesítették előnyben, ezért James Mattis akkori amerikai védelmi miniszter útját állta az egyezségnek.
A Vecernji List című horvát napilap azonban arról írt, Mattis a kezdetekben valójában támogatta az izraeli–horvát megállapodást, hiszen annak is tudatában volt, hogy Zágráb nem áll olyan anyagi helyzetben, hogy megengedhesse magának a legújabb technológiát. Ahhoz egyébként Washington végül hozzájárult, hogy eltávolítva a modernizációs elemeket a F–16-osokról leszállítsa a gépeket Izrael Horvátországnak, ez azonban Zágrábnak nem felelt meg, hiszen pont a korszerűsített rendszerek miatt esett a választása az izraeli bombázókra.
A horvátok viszont most amiatt is aggódhatnak, hogy az 500 millió dolláros üzlet meghiúsulásával jelentősen csökken az ország védelmi kiadása, amely egyébként sem éri el a NATO által előírt tagállamonkénti kétszázalékos minimumot, emiatt pedig könnyen a Trump-kormányzat célkeresztjében találhatják magukat. Zágráb jelenleg a GDP-jének csupán 1,2 százalékát költi védelmi kiadásokra.
Az sem mellékes, hogy Zágrábnak az üzlet meghiúsulása miatt új tendert kell kiírnia, amellyel rengeteg időt veszít, miközben a Balkánon egyre aktívabb a fegyverkezési verseny. A katonapolitika terén inkább Oroszországhoz húzó Szerbia például két éve megállapodott hat darab, 1990 körül gyártott MiG–29-es teljes körű javításáról, Moszkva ráadásul ingyen adományozta a sokak szerint az orosz befolyásszerzést jelző gépeket Belgrádnak. Az sem kizárt, hogy a Nyugatba integrált Horvátországban Washington szívesebben látna az említett F–16-osoknál korszerűbb technológiát, ezt azonban Zágráb a közeljövőben aligha engedheti meg magának.