Pontosan húsz évvel ezelőtt, 1997. június 30-án éjfélkor, több mint 150 év brit uralom után került Hongkong újra kínai fennhatóság alá.
Az ázsiai kistigrisek egyikeként emlegetett városállam átadását hosszú alkudozás előzte meg: Nagy-Britannia és Kína 1982-ben kezdtek tárgyalásokat Hsziangkang (Xianggang), vagyis az „illatos kikötő” jövőjéről, míg végül – 22 hivatalos találkozó után – Margaret Thatcher akkori brit miniszterelnök és kínai kollégája, Csao Cejang (Zhao Ziyang) 1984-ben közös nyilatkozatot írt alá. Ebben Peking ígéretet tett Londonnak, hogy Hongkong az egy ország, két rendszer elv értelmében ötven éven át, azaz 2047-ig megőrizheti kapitalista gazdasági berendezkedését és részben demokratikus politikai rendszerét.
A hongkongi alaptörvény tehát garantálja a városállam különleges közigazgatási terület státusát, magas fokú autonómiáját, valamint saját törvényhozói és független bírói hatalommal is felruházza azt, Hongkong így tehát csak a honvédelmi és diplomáciai ügyekben kötődik szorosan a Kínai Népköztársasághoz.
2012 óta tartó elnöksége alatt most először látogatott a városba Hszi Csin-ping
Mivel Kína számára létfontosságú volt, hogy a rohamosan fejlődő Hongkong gazdasága továbbra is virágozzék, így az egyezség Pekingből nézve mindenképp jó alkunak tűnt, ráadásul Pekingnek politikai érdeke is fűződött a megállapodáshoz, hiszen a Tajvannal való majdani egyesülést is az egy ország, két rendszer elv alapján képzelik el.
Mindennek ellenére az elmúlt két évtizedben folyamatos a feszültség a pekingi vezetés és a hongkongi ellenzéki mozgalmak között: 2014-ben esernyős forradalomnak nevezett tiltakozási hullám kezdődött, miután a kínai parlament a 2017-es kormányzóválasztás előtt szűkítette a választójogot és korlátozta a jelöltállítás szabadságát – jóllehet a tervezetet a hongkongi törvényhozás elutasította. A problémának azonban ennél jóval mélyebb társadalmi gyökerei vannak, amelyek a helyi identitásokban keresendők.
A Kína-ellenesség ugyanis elsősorban a fiatalok körében népszerű, akik többsége nem kínaiként, hanem hongkongiként definiálja önmagát, így az egy ország elfogadása nem több, mint a két rendszer megőrzésének eszköze.
Mindenesetre a jeles évforduló alkalmából Hszi Csin-ping (Xi Jinping) kínai elnök tegnap – államfőként először – személyesen látogatott Hongkongba feleségével, ahol a várakozások szerint mindenkit biztosítani fog arról, hogy Peking továbbra is tiszteletben tartja az egy ország, két rendszer elvét. Elemzők ugyanakkor arra számítanak, hogy Hszi a háromnapos látogatása alatt szimbolikusan vagy egyéb eszközökkel azt is a hongkongiak tudomására fogja hozni, hogy nem tűr el semmiféle ellenállást, amely a kínai érdekeket sértené.
