A másfél tonnás OSIRIS-REx 2016 szeptemberében indult hosszú útjára. Idén augusztusban 2,2 kilométerre volt célpontjától, a mindössze ötszáz méter átmérőjű, kissé szögletes Bennutól. A kisbolygó azért érdekes, mert a feltételezések szerint a Naprendszer keletkezésének időszakából származó ősi anyagot őriz.
Egy másik szempont jóval fontosabb lehet: a Bennu pályája kis valószínűséggel ugyan, de keresztezheti a Föld pályáját. Nem most, de belátható időn belül. Becslések szerint a Bennu legközelebb 2175-ben jelenthet közvetlen veszélyt bolygónkra, de ekkor is 1:2700 lesz az esélye a becsapódásnak. Maga az aszteroida nem elég nagy ahhoz, hogy a dinoszauruszok korának véget vető objektumhoz hasonlóan globális katasztrófát idézzen elő – hívta fel rá a figyelmet a Csillagászat.hu szakportál –, ám az időben történő felkészülés nem árthat.
A most hétfői megközelítés azt jelenti, hogy az OSIRIS-REx húsz kilométerre van a kisbolygótól. Várhatóan december végén áll pályára körülötte. A következő mintegy ötszáz napot a mintavételt előkészítő vizsgálatokkal tölti, majd az így begyűjtött adatok alapján az irányítók kiválasztják az alkalmasnak tűnő pontot. Maga a mintavétel – legalább hatvangrammnyi anyag felporszívózását remélik a kutatók – a tervek szerint 2020 közepén lesz. Az űrszonda 2021-ben indul vissza, a mintát tartalmazó kapszula 2023 szeptemberében érkezik meg. Ha sikerül, ez lesz az első amerikai űrszonda, amely egy kisbolygó anyagával tér vissza.
Egy másik mintagyűjtő szonda is kóborol a Naprendszerben. A Japán Űrügynökség Hayabusa–2 űrszondája 2014-ben indult útnak, és a Bennunál kétszer nagyobb átmérőjű Ryugu kisbolygó a célpontja. A japán eszköz legkorábban 2019 januárjában próbál mintát venni a kisbolygó felszínéről. Ha sikerül a manőver, a néhány grammnyi por 2020-ban ér vissza a Földre.