Két férfi vagy két nő barátsága a mozivásznon már csak homoszexuális kapcsolat lehet. Gyerekfilmekben különösen jó, ha van meleg szereplő, hogy elősegítsük a kiskorúakban az elfogadást.
És Hollywood már előre jelezte azt is, hogy előbb-utóbb a bálvány, James Bond is meghajol a meleglobbi előtt.
A témáról írtam már korábban, de a vitát nem lehet lezárni, mert az Álomgyár mindent megmérgezett.
Az internet hülyéi például már az Ébredő erő megjelenése óta azon kattognak, hogy Finn (a birodalmi rohamosztagosból lett lázadó) és Poe Dameron, a lázadók legjobb pilótája között több van-e barátságnál.
Értik, ugye? Gyerekkorom hőseiről szóló filmmel kapcsolatban, nem arról vitatkoznak az idióták, hogy mennyire durván jól néz ki egy X-szárnyú űrhajó, hanem, hogy ratyi-e a pilóta, aki tönkre vágja a Halálcsillagot!
A találgatást most a Csillagok háborúja hetedik epizódjának rendezője kapcsolta hiperűrsebességre. J.J. Abrams stílszerűen az Oscar Wilde-díj átadóján nyilatkozta azt: könnyen belátható, hogy a Galaxisban nyilván egy csomó meleg él, és a filmekben is kellene, hogy legyen olyan karakter, aki vállaltan meleg.
A „kell-e meleg karakter minden filmbe?” kérdést már nagyon unom, de nyilván az a célja a nyilatkozatdömpingnek, hogy közömbös legyek a témával kapcsolatban, és törődjek bele: már a közszolgálati tévé sorozata sem lehet meg leszbicsók nélkül.
És amikor már egyáltalán nem ráz meg, hogy a Csillagok háborúja aktuális részében utólag kiderül: Yoda elcsábította Luke-ot a Dagoba-rendszer mocsarában, akkor a homoszexuális lobbi elérte a célját. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy ezen a nagyon rossz Disney-féle Csillagok háborúja-sorozaton az sem segítene, ha a következő filmben a jedi lovagok melegjogi aktivistái csapnának össze heteroszexuális birodalmi lépegetőkkel.
Az viszont biztos, hogy Hollywood megölte a barátságot. Két férfi a mozivásznon már nem lehet span anélkül, hogy ne ébredne a nézőben sanda gyanú. És a néző között rengeteg gyerek, aki már lassan Old Shatterhand és Winnettou vértestvérségét is cinikusan figyeli.
A klasszikus férfipárosok ideje lejárt, a barátság „unalmas” téma. Stannek és Pannek annyi. Starsky és Hutch a múlté. Bud Spencer és Terence Hill? Felejtős.
Nem végeztem szociológiai felméréseket, hogy befolyásolják-e emberi kapcsolatainkat a mozifilmekben gyakorta megjelenő homoszexualitás, de láttam már férfit feleslegesen magyarázkodni férfibarátja miatt.
William Wharton, amerikai író egy gyerekkori barátságot feldolgozó regényében, a Madárkában, az egyik főhőst kérdezi a fronton a katonai pszichiáter. (A műből Alan Parker rendezett cannes-i zsűri nagydíjat érő filmet 1984-ben.)
„Megkérdi, mióta vagyunk jó cimborák. Tizenhárom éves korunk óta, mondom. De úgy kérdi, mintha arra lenne kíváncsi, nem buzik vagyunk-e; kivertük-e egymásnak, leszoptuk-e egymást. ” – olvasható a könyvben. (Fordította: Falvay Mihály. Európa Kiadó, 1987.)
Pedig Wharton már 1978-as regényében utalt arra, hogy a férfibarátság egyesekben kétségeket ébreszt. Szerencsére ez nem volt széles körben elterjedt jelenség. George Lucasnak nem kellett melegkaraktert beleírnia az egy évvel korábban bemutatott első Star Warsba, és nem volt senki annyira ostoba, hogy Han Solót és Chuwbaccát homoszexuálisnak gondolja.