Karimov negyedszázadon keresztül vezette kemény kézzel Üzbegisztánt, a Szovjetunió összeomlását követően az egykori tagköztársaság kommunista pártjának első titkári posztját feladva lett elnök. A függetlenség elnyerése azonban közel sem hozott szabadságot az üzbégeknek, mivel az államfő a régi apparátusra alapozva egy elnyomó rendszert alakított ki, súlyosan korlátozva az alapvető emberi jogokat. Az ellenzéki szereplők bebörtönzése és megkínzása bevett gyakorlat lett Üzbegisztánban.
Karimov halála hatalmi vákuumot hagyott maga után, ugyanis a politikus hivatalosan nem nevezte meg utódját. Elemzők szerint az elhunyt elnök lányainak csekély esélyük van a hatalomátvételre, az idősebbik örökös két éve ki is esett az államfő kegyeiből. Az elnöki posztot nagy valószínűséggel a jelenlegi miniszterelnök vagy helyettese szerezheti meg, ám az utódlásba a titkosszolgálatok nagy hatalmú vezetője is beleszólhat még. Sokan attól tartanak, hogy a bizonytalan politikai helyzet instabilitáshoz vezethet a gyapottermeléséről ismert, földgázban és aranyban egyaránt gazdag közép-ázsiai országban.
Karimov szekuláris autoriter rendszere az utóbbi évtizedekben háttérbe szorította az iszlám vallás szerepét az üzbég társadalomban, amely a szélsőségesek megerősödését hozta magával. Az Iszlám Állam nemzetközi terrorszervezet megalakulása óta több száz üzbég iszlamista csatlakozott a szervezethez. Félő, hogy a harci tapasztalatokkal rendelkező, elszánt radikálisok a Karimov halálát követő átmenetet megpróbálják majd kihasználni.