A csütörtöki, Seselj elleni perben hirdetett ítéletet egy héttel megelőzte a Radovan Karadzsicsra, a boszniai Szerb Köztársaság volt elnökére és ebben a minőségében hadseregének főparancsnokára kiszabott 40 év börtönbüntetés. Jóllehet súlyosnak tűnik, és meglehetősen fel is borzolta a kedélyeket a felmentő ítéletre számító Szerbiában, nem sokkal több, mint írott „malaszt”. Ha jogerőre emelkedik is, a most 70 éves Karadzsics jó, ha 12 évet letölt. Még károsabb azonban az, hogy a hivatali idejében elkövetett, és általa aktívan támogatott etnikai tisztogatás eredménye, a boszniai Szerb Köztársaság továbbra is fennmarad.
Bosznia-Hercegovina, benne a multietnikus bosnyák–horvát föderációval és a színtiszta szerb „nemzetállammal” nem működőképes, és mindaddig, amíg ez a helyzet fennáll, nem is lesz az. Hogy mennyire nem az igazi bűnösökre koncentrál a bíróság, az abból is látszik, hogy az ítélethirdetés napján tartóztatták le Florence Hartmann francia emberi jogi aktivistát, korábban Carla Del Ponte, volt ICTY-főügyész szóvivőjét, amiért nyilvánosságra hozta a srebrenicai vérengzés hátterében meghúzódó nagyhatalmi alkukat. A Seselj ügyében hozott ítélet már nemcsak az etnikai tisztogatást, hanem az azt megalapozó nagyszerb politikát is felmentette, a szerb érdekek jogos védelmének tekintve azt.
A felmentés nem volt váratlan, mert Seselj formálisan semmilyen tisztséget nem viselt, „csak” a csetnikhagyományból feltámasztott Szerb Radikális Párt (SRS) elnöke volt. Háborúra és a nem szerb nemzetiségű lakosság elűzésére, kiirtására uszított. Szónoklatai nyomán azonnal meg is indultak az ő „szellemi” irányítása alatt működő szerb szabadcsapatok gyilkos akciói.
A hágai bírák azt a véres háborúkba torkolló szerb expanziós politikát mentették fel, amely gyakorlatilag a XIX. század közepe óta Belgrád külpolitikai vezérfonala. Seselj nézetei mit sem változtak, és félő, hogy a végletesen rossz gazdasági helyzetben egyre több szerb polgár körében találnak majd kedvező fogadtatásra. Ezt támasztja alá, hogy tömegek várták, amikor egy évvel ezelőtt – gyógykezelésre – hazaérkezett Belgrádba. Bár az SRS egykori tagjai közül sokan a Szerb Haladó Pártba (SNS) „igazoltak”, Seselj visszatérése hozzájárulhat ahhoz, hogy az áprilisi választások után az SRS ismét parlamenti párt legyen.
A jelenleg kormányzó SNS Szerbia uniós tagsága mellett tette le a garast, Seselj viszont éppen ellenkezőleg, az EU- és a NATO-tagságot is elveti, és az oroszbarátság erősítését követeli. Mégis helytelen volna azt hinni, hogy Tomiszlav Nikolics állam- és Alekszandar Vucsics kormányfő (mindketten volt vezető SRS-tisztségviselők) számára vetélytárs lenne.
A szerb politikára jellemző a tartós oroszbarátság s a Nyugat iránti átmeneti rokonszenv. Az SNS-nek bel- és külpolitikai szempontból is jól jön egy tőle jobbra álló politikai erő. A délszláv térségben viszont növeli a feszültséget. Az érintett kormányok (bosnyák, horvát, koszovói) felháborodottan reagáltak a felmentő ítéletre, és ellenlépéseket helyzetek kilátásba.