A Politico.eu Miért kell Junckernek aggódnia a Panama-iratok luxemburgi kapcsolatai miatt címmel jelentett meg egy cikket, amely alaposan kivesézi az európai államocskának a nagy cégek „adóoptimalizálási”, illetve a magánszemélyek vagyoneltitkolási igyekezetében nyújtott segítségét.
Az írás megemlíti, hogy az offshore-botrány kirobbanása óta lemondásra kényszerült többek között Sigmundur Davíd Gunnlaugsson, Izland miniszterelnöke, hasonló lépésre kényszerült José Manuel Soria spanyol ipari miniszter, az ellenzék alaposan megszorongatta David Cameron brit miniszterelnököt is.
Ha lassan is, de az Európai Bizottság is el kezdett cselekedni. A nagyvállalatok adózásának nyilvános átláthatóságát megteremtő jogszabályokra tett javaslatot az EB – közölte Jonathan Hill, az Európai Bizottság pénzügyi stabilitásért felelős tagja néhány napja Strasbourgban.
Ezek után Tim King, a cikk szerzője azt írja, hogy amennyiben Juncker tanácsadója lenne, felettébb aggasztanák azok az információk, amelyek a nagy offshore szivárogtatásban a Luxleakst, azaz a luxemburgi szivárgást képviselik. A Luxleaksből ugyanis az derül ki, amit már évtizedek óta mindenki jól tudott, hogy Luxemburgban rendkívül kedvezően lehet adózni, a banktitok leple gyengéden letakar és a különböző országokból érdeklődő rendőrségek illetve adóhatóságok számára láthatatlanná tesz minden eldugott összeget.
Jean-Claude Juncker szerint mindez azért történhetett meg, mert az EU országainak adózási törvényei nincsenek harmonizálva. Másfél évvel ezelőtt ez a védekezés még akár hihető is lett volna, legalábbis azok számára, akik Junckerből EB-elnököt csináltak. A szerző úgy gondolja, hogy amennyiben őt is megkérdezték volna Juncker kinevezésekor, elmondta volna, hogy a luxemburgi adó- és banktitkok kapcsán Juncker nem alkalmas a bizottság elnöki posztjának betöltésére. De őt – sajnos – senki sem kérdezte akkor.
Az Európai Tanács akkoriban úgy döntött, hogy szemet húny Juncker kitartó ellenállása felett, amellyel a bankok munkájának átláthatóbbá tételét hátráltatta. Ennek eredményeképpen egyénbént Luxemburg óriási versenyelőnyt szerzett szomszédaival, de sok más országgal szemben is.
Most nagyon sok múlik azon, hogy a Panama-iratok mennyire tudják errodálni Juncker védekezését, miszerint minden legális volt és ő nem csinált semmi rosszat. Azzal kár is lenne védekezni, hogy ő nem tudott semmiről, hiszen Luxemburg önmagában is kicsi, az üzleti és politikai közössége pedig olyan szűk, hogy az érintettség elmaradása gyakorlatilag elképzelhetetlen.
Nehéz megítélni – írja a Politico -, hogy az etikátlanból mikor lesz törvénytelen, de az EB-ben a már említett Jonathan Hill mellett többen is azon fáradoznak, hogy a ma még adóparadicsomoknak számító országok feltárják ügyfeleik titkait. Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke és Gianni Pittella a szocialisták és demokraták képviselőcsoportjának elnöke ritkán van egy állásponton, de az offshore-ügyben mind a ketten határozott feltáró lépéseket várnak el az Európai Bizottságtól, és annak elnökétől, Jaen-Claude Junckertől.
