Ahogy várható volt, 155 képviselő támogatta a 300 fős parlamentben a szeptember 20-án újraválasztott Alexisz Cipraszt és koalíciós kormányát a bizalmi szavazáson, igaz, késhegyre menő viták után. Beszédében Ciprasz azt mondta: „Tűzbe tettük a kezünket, és erre büszkék vagyunk. A baloldal és a progresszívak fontos szerepet játszottak; nem fecsegtek a nehézségekről, ölbe tett kézzel várva a világvégét, hanem megvetett lábbal harcoltak a változásokért.” Miközben, persze, versenyt kell futni az idővel. Ugyanis mindjárt itt van október 15-e, ameddig negyvennyolc reformot kell törvénybe iktatni, többek között az adóemeléseket, valamint a nyugdíjcsökkentést – csak ezután juthat hozzá Görögország ahhoz az összességében 25 milliárd euróhoz (a teljes 86 milliárdos mentőcsomagból), amellyel a bajba jutott görög bankokat fogják feltőkésíteni. Közben Evangelosz Meimarakisz, a legnagyobb ellenzéki párt, a jobbközép Új Demokrácia vezetője így ostorozta Cipraszt: „Az igazság sajnos az, hogy az előttünk álló veszély az ön első kormányzásából ered. A görögökre kemény tél vár, talán minden idők legzordabbika.” A kormányfő ugyan megígérte, hogy igyekszik enyhíteni a reformokkal járó fájdalmat, de tudja, hogy azok bevezetése létfontosságú a pénzügyi rendszer stabilitásának visszaállítására. A reformok és a megszorítások egy részét mindenesetre a konzervatív párt is meg fogja szavazni, hogy a görög gazdaság visszatérjen a növekedési pályára. Ennek érdekében pedig szigorú menetrendet kell tartani, hogy megszavaztassa azokat a reformokat, amiket a hitelezők kértek tőle júliusban.
Így érthető, hogy a bankoknak – no meg megmaradt betéteseiknek – létkérdés a menetrend betartása. Pedig alig egy éve történt, hogy a négy legnagyobb görög bank – a Pireusz Bank, a Görög Nemzeti Bank, az Alpha Bank és az Eurobank – előkészületeket tett a régen várt gazdasági fellendülés finanszírozására, s nemzetközi befektetők több mint nyolcmilliárd dollárt öntöttek a rendszerbe. Az állampolgárok elővették pénzüket a párnacihából és betétszámlákat nyitottak, a vállalkozások pedig sorban álltak új hitelekért. Minden flottul ment, amíg idén januárban a megszorításellenes Sziriza – élén Ciprasszal – uralomra nem került.
Azóta a görög bankrendszer csak kínlódik és várja a mentőövet. Most, hogy lényegében másodszor is ugyanaz a kormány került hatalomra – igaz, a Sziriza szélsőbaloldali, megalkuvást nem ismerő kemény magja nélkül –, elvileg nincs akadálya az előző adminisztráció „szerkezeti reformjainak” a végrehajtására. S értelme sincs húzni az időt a bankok feltőkésítésére, mert, mint ahogy Antimosz Tomopulosz, az ország legnagyobb hitelintézetének számító Pireusz Bank vezérigazgatója fogalmazott, azzal csak a tőkekorlátozással járó nehézségeket tolnák tovább. De van egy nagyobb gond is: minél később kapnak friss tőkét a bankok, s emiatt a rekapitalizáció kifut az év végi határidőből, annál kevesebb befektetőt vonzanak a pénzintézetek, s igencsak rosszul járnak a betétesek is. Ugyanis ez esetben a nagybetétesek 100 ezer euró feletti betétjéből indítanák el a bankmentést.