Németországban a héten Die Zeit című liberális hetilap foglalkozott Magyarországgal. A lap hírportálján Tengely az értékeink ellen címmel közölt írásában a szerző, Martin Klingst kiemelte, hogy míg 2002-ben George W. Bush amerikai elnök bevezette a „gonosz tengelye” kifejezést, most az „autokraták tengelye” vagy az „illiberális demokráciák tengelye” kifejezés kezd terjedni.
Bár mi még soha nem hallottuk ezeket a kifejezéseket, de régi trükk, hogy mondd azt valamiről, hogy terjed, és terjedni is fog. És, hogy kik alkotják ezt a német liberális újságírók agyában megszületett, képzeletbeli tengelyt? Meg fognak lepődni!
Klingst szerint ez a tengely „Donald Trump Amerikájától Orbán Viktor Magyarországán keresztül Recep Tayyip Erdogan Törökországáig és Vlagyimir Putyin Oroszországáig húzódik”.
Majd így folytatja: amint a „gonosz tengelyén” fekvő országok – Irak, Irán, Észak-Korea – esetében, úgy az új tengelyen fekvő országok esetében sem biztos, hogy szövetségről van szó, mert „ezek a potentátok sem ugyanabba az irányba tartanak, és nagyon is eltérő érdekeik vannak”.
Felmerülhet a kérdés: most akkor tengely vagy nem tengely? Ha tengely, hogyan tud több irányba tartani, ha meg nem…, akkor mi van?
Természetesen most jön a lényeg, a teljes gyalázás, a liberális újságíró ugyanis így folytatja:
Azonban közös elemek is vannak, amelyek nemcsak összekötik, hanem mások számára fenyegető fronttá fűzik őket. Ezek az elemek „a hajlam a tekintélyelvű kormányzási stílusra, a nárcizmus és az egománia, a törekvés a lehetőleg korlátlan hatalomra, a veszélyes játék az érzelmekkel és a feltüzelt népakarattal, a gyűlölet a kritikus médiumokkal szemben, az önreflexió hiánya, a tények elferdítése és a gyakran brutális bánásmód az igazsággal, az ellenzék és a nemzetközi intézmények, például az ENSZ megvetése”.