- Le Pen megválasztását tragédiaként élné meg a baloldali európai elit
- Macron az ideális technokrata, globalista jelölt
- Hatalmas vagyonra tett szert a korábbi bankár
- Látásmódja ijesztően hasonlít Soros Györgyéhez
„Szörnyű”, amit megengedett magának a jobboldali olasz napilap portálja: a fenti címmel, tabutörő hangon mert írni a francia választások első fordulójának győzteséről, Emmanuel Macronról. Mégpedig egy olyan cikkben, amely vélhetően még tetszhet is olvasóinak. A félelemtől reszketve, hatalmas lélegzetet véve, de a hazai sajtószabadságba kapaszkodva ismertessük akkor, miként látja és láttatja ez az írás Monsieur Macront, Franciaország potenciális reelnökét, akit „bájos technokratának” nevez. Az írás így kezdődik: „Emmanuel Macron a francia baloldal új arca és annak a globalista elitnek a legújabb terméke, amelynek uralmi álmait Le Pen zavarja meg. Egyértelmű, hogy a Brexit és Trump után az Európát és a Nyugatot kormányzó pénzoligarchia nem engedheti meg magának Le Pen Nemzeti Frontjának győzelmét Franciaországban, amely halálos csapást jelentene az EU-ra, az euroövezetre és a technikai-pénzügyi hatalmi rendszerére. Az egyértelmű, hogy Macron nem egy Mario Monti-féle technokrata, azaz nem egy szomorú, szürke, idős, poros józanságot kultiváló ember. Macron jóképű, összeszedett, gazdag, elegáns, elbűvölő és szórakoztató retorikájú, vagyis az ideális jelölt azoknak az embereknek, akik jó fejeknek tartják magukat.
A bankárok és technokraták szíve mindig is a baloldalon dobog
A nála 25 évvel idősebb, sikk felesége is jól áll neki. Macron a legjobb helyeken tanult, és jó helyen kezdett dolgozni: az állami pénzügyi felügyeletnél. 2008-ban a Rotschild házhoz szegődött el bankárként. Nagy sikereket ért el, amikor megindította a Nestlé tulajdonának a megszerzését, majd az amerikai gyógyszerészeti óriásét, a Pfizert. Az egyik pénzügyi műveletről a másikra haladva Macron hatalmas vagyonra tett szert és ekkor felébredt benne a vágy, hogy a politika színterén is kipróbálja magát. Az pedig nyilvánvaló, hogy a Szocialista Pártot választotta, mivel a bankárok és technokraták szíve mindig is a baloldalon dobog. 2012-ben az elnöki palotában helyettes főtitkár lett, majd pedig, 2014-ben, a Valls-kormány gazdasági miniszteri posztját kapta meg. 2015-ben megalapította „Előre!” mozgalmát, amellyel az elnöki posztra jelentkezett be. Fantasztikus, gyorsan emelkedő pálya, még Franciaországban is. A brit The Spectator már arra gondolt, vajon Macron nem csak fel akarja darabolni a szocialistákat, de saját magát akarja velük behelyettesíteni. Most pedig ott áll Marine Le Pennel szemben az elnöki tisztség kapujában.
A tökéletes Soros utód
Soros-helyettes? alcímmel a szerző ezt írja: Macron mindenek előtt az uralkodó ideológia tökéletes laboratóriumi terméke: technokrata, baloldali bankár, inkább megvilágító mint illuminárius, haladó, multikulturális, környezetkímélő, de a globalizációt szerető eszmékkel, aki a bevándorlás mellett van, több Európát, több „integrációt” akar, több hatalmat szeretne Brüsszelnek. A külpolitikában pedig neki is háborús gondolatai vannak Szíriával kapcsolatban, ellenséges a putyini Oroszországgal, azaz tökéletesen egybevág mindazzal, amit az atlanti agenda néven ismerünk. Politikai gondolatait mintha közvetlenül George soros Nyílt Társadalom dokumentumaiból merítette volna. Mint mozgalma neve is, az Előre!, amely kísértetiesen azonos Soros Move.On szervezete nevével, amelyiknek Soros a fő finanszírozója és amely az amerikai demokrata jelöltek liberális politikái támogatója.
A cikk így zárul: a francia választásoknál az egyik oldalon azok állnak, akik számára az emberek mutánsok, azaz változtatható entitások, szemben azokkal, akik „valódi emberek lakta nemzetet akarnak megvédeni, vagyis olyanokat, akik birtokában vannak a történelmi emlékezetnek és identitásuknak. Vagyis a harc szembeállítja azokat, akik globalista absztrakciók és azzá válhatnak, amivé a hatalom engedi őket, a másik oldalon pedig a szuverén emberek, akik szerint mindenki azzá válhat, amivé szeretné. Macron az előbbieket képviseli.