Sokan hasonlítják manapság a homokot a kőolajhoz – mindkettő létrejöttéhez geológiai léptékben is rengeteg idő szükséges, és egyiket sem tudjuk mesterséges eszközökkel megújítani, használat után visszaalakítani eredeti formájába – írta a New Scientist alapján az Mta.hu.
Mindkettő kitermelése súlyos környezeti ártalmakkal jár, mindkettő készletei kifogyóban vannak, pedig a homok és a kőolaj is elengedhetetlenül szükséges megannyi iparág fennmaradásához. A homokra nemcsak az építkezéseken, hanem az üveggyártástól a mikrocsipek előállításáig számos helyen szükség van.
Első hallásra az elfogyó homokról szóló hírek szöges ellentétben állnak azzal, hogy a sivatagok terjedésével nemhogy fogyna, hanem éppen gyarapodik a világ homokállománya.
„A betonkészítés szempontjából elsőrendű fontosságú a homok felületi érdessége és szemcsemérete. A sivatagi homok ehhez túl apró szemű, sima felületű, és sok esetben nemkívánatos ásványi szennyeződéseket tartalmaz. Emellett az agyagtartalmú homokok ugyancsak alkalmatlanok a betongyártásra, mert a szemcsék felületén lévő agyag rontja a cementkötés minőségét – mondta az Mta.hu-nak Török Ákos egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzora, a Magyar Tudományos Akadémia földtani tudományos bizottságának elnöke.
– A sivatagi homok vas-oxidos bevonata ugyancsak hátrányos a betonkészítés szempontjából, hiszen hajlamossá teszi a korrózióra.”
Mucsi Gábor, a Miskolci Egyetem docense, a Szilikátipari Tudományos Egyesület cement szakosztályának elnöke szerint a sivatagi homok szemcséinek nagysága egyáltalán nem megfelelő a betonhoz, de a méret csak az egyik olyan jellemző, amely alkalmatlanná teszi. A homok számos kőzetfizikai tulajdonsága, például a kopásállósága, szemcseszilárdsága is fontos a betonipar számára.
Építkezési szempontból a legjobb homokot a tengerparton, folyómedrekben, illetve homokbányák mélyén találjuk. Az emberiség évente 47–59 milliárd tonnányi kőzetet használ fel ipari célra, olvasható az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) számára a homokkrízisről készített jelentésben.
Ebből 2010-ben a Journal of Industrial Ecology szaklapban publikált tanulmány szerint tizenegymilliárd tonnányi homokot és ugyanennyi kavicsot betongyártásra fordítottunk. Csak a Dubaj partjai mentén épített mesterséges Pálmasziget létrehozásához 94 millió köbméter homokot szórtak a tengerbe (egy köbméter tömege nagyjából másfél tonna).
Török Ákos és munkatársai kimutatták, hogy a világszerte kitermelt kőzetek összértéke mintegy 886 milliárd dollárra tehető. Ez még viszonylag csekélynek tekinthető (tonnánként nagyjából 17 dollárnak felel meg), ugyanakkor a jövőben egészen biztosan drágulni fog.
A betongyártáshoz szükséges, 2 milliméternél nagyobb szemcséjű kavicsokból is hatalmas hiány alakult ki. A szilárd kőzetekben viszonylag szegény Hollandia és Belgium már Norvégiából importál zúzott követ beton-adalékanyagnak.