Az iráni védelmi tárca szombati közlése szerint Teherán sikeresen tesztelt egy nagy hatótávolságú robotrepülőgépet, amely – a minisztérium állítása szerint – mintegy 1200 kilométer megtétele után eltalálta az előre meghatározott célpontokat. Az MTI szerint a tárca videófelvételt is közzétett erről. A felvétel tanúsága szerint a robotrepülőgépet Amir Hatami iráni védelmi miniszter leplezte le egy tábornokkal együtt. Az anyagban bemutatják továbbá a robotrepülőgép kilövésének pillanatát több szögből, majd azt, ahogyan a levegőben repül, és látni a vélhető becsapódás pillanatát.
A védelmi tárcavezető szerint a Hoveize névre keresztelt fegyver több mint 1350 kilométer hatótávolságú, és a földön található fix célpontok ellen használható.
Hatami a Hoveize jellemzőjeként említette a gyors előkészítést és reagálást, az alacsony repülési magasságot, a nagy pontosságot a navigációban, a célpont elérését és a pusztítás erejét.
Hatami elmondta továbbá, hogy Iránnak az amerikai szankciók ellenére sikerült megvalósítania ezt a mostani fejlesztést. Irán ballisztikusrakéta-programja volt az egyik ok, amelyre hivatkozva Donald Trump amerikai elnök tavaly május 8-án bejelentette, hogy kilépteti országát a nagyhatalmak és Irán között ez utóbbi nukleáris programjáról 2015-ben kötött megállapodásból, és újfent szankciókat vezet be Teheránnal szemben. Az iráni hatóságok azonban fenntartják, hogy rakétatesztjei mindössze védelmi és elrettentő jellegűek, és nem hajlandók tárgyalni e kényes ügyről.
„Évszázadok tudományos egy helyben toporgása után a nyugati világ növelni tudta gazdasági, politikai, katonai és tudományos befolyását, amelynek végén az iszlám világban kialakította a jelenlegi helyzetet a gyarmatosítás által” – állapította meg Ali Hamenei ajatollah egy megbeszélésen. Az iráni legfőbb vezető közölte: a tudományos eredmények vezethetnek a helyzet megváltoztatásához, s Irán épp ezen az úton halad, amely jó példát mutat a többi muszlim országnak. „Nemzetközi kimutatások szerint Iránban a tudományos fejlesztések 13-szor gyorsabbak, mint a világátlag” – mondta Ali Hamenei, hozzátéve, a nyugati országoktól eltérően Irán hajlandó megosztani eredményeit a többi iszlám országgal.
Az iszlám köztársaság a forradalom megünneplésére több megbeszélést is tartott. Ali Akbár Velajati, az Iszlám ébredés világtalálkozó főtitkára a Tehran Times tudósítása szerint kijelentette, a különböző iszlám irányzatok közötti kiegyezés és az egység jelenti a jövőt, s az „iszlám ébredés eredményeit az iszlám ellenségei megpróbálják semmissé tenni, mégpedig az ellenségeskedés szításával a hívők között és az iszlamofóbia terjesztésével”.
Negyvenéves a győzelem
Éppen negyven éve, 1979 januárjában győzött az iszlám forradalom Iránban. Akkor már két éve folyamatosak voltak a megmozdulások az uralkodó, Mohammad Reza Pahlavi sah és az amerikai támogatást élvező rendszere ellen. Az országban sokakat zavart az elnyugatiasodás, így például a játékkaszinók, szórakozóhelyek megnyitása. Reza Pahlavi politikájának számos kritikusa akadt, így miután az ország teljesen megbénult a sztrájkok nyomán, a sah Egyiptomba menekült családjával, ahol az Amerika-barát Anvar Szadat elnöknél kapott menedéket. Távozása után hatalmi harc tört ki, amely a forradalmárok győzelmével végződött. Az új alkotmány alapján Irán első legfőbb vezetőjének a forradalom vezéralakját, a száműzetéséből hazatért Khomeini ajatollahot nyilvánították, a sah követőit pedig kivégezték. Khomeini szilárd hatalmat épített ki, megváltozott az államforma, az ország neve Iráni Iszlám Köztársaság lett, amelyben a legfőbb hatalom Istené, amit az alkotmányban is rögzítettek. A törvénykönyv és útmutató a Korán lett, amely az élet minden mozzanatát szigorúan szabályozta. Megváltozott a hétköznapi élet is, miután szakítottak a nyugatbarát politikával és szokásokkal. Olyan szigorú rendelkezések léptek érvénybe, mint az alkoholtilalom, a férfiak és nők elkülönítése nyilvános helyeken, és a nyugatias zene betiltása tévében és a rádióban. Megalakult a Forradalmi Gárda, amelynek célja eredetileg az ellenforradalmárok elleni fellépés volt, s amely később hadsereggé alakult. Külpolitikai szempontból is megváltozott Irán kapcsolatrendszere: az Egyesült Államok számára a szövetségesből ellenség lett. A kapcsolatok megbomlására a teheráni túszdráma tett pontot, miután 1979 végén az emigrációban lévő sah bebocsátást kért az Egyesült Államokba betegségének kezelésére. Amikor ezt megkapta, a teheráni iszlamisták elfoglalták az amerikai nagykövetséget a városban, ötvenkét diplomatát és nagykövetségi munkatársat ejtettek túszul. A túszejtők számos dokumentumot nyilvánosságra hoztak, amely rendkívül kompromittáló volt a sahra és az amerikai kormányzatra nézve is. A Carter-adminisztráció hadművelete a diplomaták kimentésére sikertelenül végződött. A túszdráma 444 nap után, algériai közvetítéssel ért véget. Az új iráni vezetés az iszlám eszméinek terjesztése mellett köteleződött el, illetve támogatni kezdte az Egyesült Államok és a kapitalizmus terjedése ellen harcoló szervezeteket és mozgalmakat. A váltás konfliktust okozott a Perzsa-öböl arab monarchiáiban, legfőképpen Irakkal szemben, és hamarosan az iraki–iráni háborús helyzetbe torkollott. (Z.R.)