Guam, a Csendes-óceán nyugati vidékein fekvő, hat kilométer széles sziget a Mariana-szigetvilághoz tartozik. Stratégiai fontosságú amerikai katonai támaszpont, légi és haditengerészeti bázissal, ahol hétezer katona mellett alig több mint 160 ezer ember él. Annyian, mint az amerikai Középnyugat egy közepes méretű városában, s születésüknél fogva ugyanúgy ők is amerikai állampolgárok. Guam 1898 óta tartozik az Egyesült Államokhoz, a spanyol–amerikai háborúban szerezték meg az amerikaiak. Spanyolország még 1668-ban gyarmatosította, több mint száz évvel azután, hogy Magellán felfedezte. Később a Fülöp-szigetek felé tartó amerikai kereskedelmi hajók kikötője lett.
A második világháborúban – 1941 decemberében – a császári Japán hadserege megtámadta és megszállta, s az Egyesült Államoknak csak 1944 nyarán, a híres guami csatában sikerült visszafoglalnia. 1950-ben az amerikai kongresszus törvényben rögzítette, hogy a sziget külbirtok. Ez azt jelenti, hogy nem integráns része az Egyesült Államoknak, de rendelkezik korlátozott hatalmú választott kormányzóval és saját törvényhozással is, valamint szavazati jog nélküli képviselőt küld a washingtoni képviselőházba. A guamiak nem fizetnek az Egyesült Államok adórendszere szerint megállapított jövedelmi adót, és – akárcsak a Puerto Ricó-iak – nem vehetnek részt az elnökválasztáson sem. A helyiek 37 százaléka chamorro: ők a spanyolok, filippínók és mikronézek vegyes házasságaiból született őslakosok. Saját kultúrájuk és nyelvük van. A chamorro az angol mellett Guam hivatalos nyelve is.
Az USA külbirtokára továbbra is érkeznek a turisták
Az Egyesült Államok parti őrséget és két katonai bázist működtet a szigeten: délen az 1898 óta meglévő tengerészeti bázist, északon pedig az Andersen légi támaszpontot, ahonnan a vietnami háborúban bevetésre indultak a B52-es bombázók. A helybéliek jó része a katonaság kiszolgálásából él. A sziget védelmét a Dél-Koreában hadrendbe állított THAAD amerikai rakétavédelmi rendszer biztosítja. Az elmúlt évtizedekben a turizmus is a megélhetés egyik fő forrása lett, a guamiak egyharmada él az idegenforgalomból.
A sziget paradicsomi szépségűnek leírt tengerpartjai, szállodái, vámmentes portékákat kínáló boltjai tavaly több mint másfél millió látogatót vonzottak, elsősorban Japánból és Dél-Koreából – olvasható a távirati iroda országportréjában. – Az élet az észak-koreai fenyegetés ellenére is folytatódik ebben a földi paradicsomban – nyilatkozta az AP hírügynökségnek Josh Tyquengco, a helyi turisztikai iroda igazgatója, hangsúlyozva: eddig egy turista sem mondta le a foglalását. Eddie Baza Calvo kormányzó a The New York Timesnak azt mondta: a Washington és Phenjan közötti szócsata ellenére sem emelték a riadókészültséget. Madeleine Bordallo kongresszusi képviselő szerint viszont a fenyegetőzések veszélyesek, és növelik a feszültséget a térségben.
