Az Európai Unió és Kanada között hamarosan életbe lépő szabadkereskedelmi megállapodás (CETA) továbbra is aggodalommal tölti el a görög fetasajtkészítőket, mert úgy vélekednek, hogy az EU-tól nem kapták meg a megfelelő védettséget a kanadai termékekkel szemben. Az Európai Bíróság 2005-ben döntött úgy, hogy a görög fetasajtot megilleti az eredetvédelem, ám az uniós–kanadai megállapodás szerint a 2013 októbere – a CETA-ról szóló elvi megállapodás aláírása – előtt a kanadai piacra dobott termékek is viselhetik a fetasajt nevet. Athén már a kezdetektől fogva ragaszkodott ahhoz, hogy a tengerentúlon csak a fetaszerű kifejezést használhassák.
Az EurActiv hírportál beszámolója szerint Görögországban 120 ezer tonna fetasajtot készítenek évente, a dél-európai ország legfontosabb exporttermékei közé tartozik. Kanadába mintegy ötszáz tonnát szállítanak minden évben. Bár a CETA számos élelmiszeripari terméknek biztosít földrajzi védettséget, a fetára és más sajtokra – például a gorgonzolára és a fontinára – ez nem vonatkozik. A feta ugyanazzal az elnevezéssel szerepelhet a kanadai piacon, mint származási helyén, azzal a különbséggel, hogy a tengerentúlon a „kanadai feta” megjelölést kapja. (Kanadában mintegy 250 ezer fős görög kisebbség él, elsősorban ők foglalkoznak fetasajt készítésével.)
A görög állattenyésztők háborognak – írja az EurActiv. Emlékeztetnek arra, hogy a görög feta 70 százalék arányban juhtejből, 30 százalék arányban kecsketejből készül, a kanadai termelők azonban tehéntejből – ráadásul génmódosított eledelt fogyasztó tehenek tejéből – készült fetát is forgalmaznak. Athénban attól is tartanak, hogy a CETA rossz precedenst teremthet a többi szabadkereskedelmi megállapodásnak. Phil Hogan, az EU mezőgazdasági biztosa egyelőre annyit ígért, hogy ötévente felülvizsgálják a CETA fetasajtra vonatkozó előírásait.