Az elmúlt évtized világgazdaságának egyik legmeghatározóbb jelensége és annak jövőbeni folyamatait alapjaiban befolyásoló fejleménye Kína világgazdasági, világpolitikai és geopolitikai szerepének magabiztos felértékelődése.
A távol-keleti ország legnagyobb kereskedelmi partnerének már több mint egy évtizede az Európai Unió számít, de az elmúlt pár évben még tovább nőt az európai országokat célzó befektetési kedv: 2016-ban például a kontinentális Kínából származó befektetések minden eddigi rekordot megdöntve elérték a 35 milliárd eurót, ami 77 százalékos növekedést jelent az azt megelőző évhez képest.
A Kínára fókuszáló, berlini központú Merics kutatóintézet adatai szerint ez a növekedés 2017-ben is folytatódott, az adatokat látva pedig a 2008-as világgazdasági válság idején a kínai befektetőkben még lehetőséget látó uniós vezetők körében is egyre csak nőtt az aggodalom.
A kínai jelenlét növekedését övező nyugtalanságnak számos oka van, ezek közül is a leghangsúlyosabb a kínai állam tisztázatlan szerepe az egyes beruházások mögött, de legalább ennyire fajsúlyos a kölcsönösség és a tisztességes verseny hiánya is.
Miközben ugyanis a Kínából menekülő magántőke minden eddiginél nagyobb erővel áramlik Európába, fordítva ez nem mondható el, a másik irányba inkább csökkent a pénzmozgás.
Mostanra tehát annyi befektetés érkezik Kínából, hogy annak hatása már az európai politikai folyamatokban is érződik: ennek legutóbbi eredménye az Európai Bizottság azon tavalyi döntése, amely a kontinensre irányuló befektetések szigorú ellenőrzését hivatott szolgálni.
Ennek bejelentésekor Jean-Claude Juncker, a bizottság elnöke azt mondta: „Ha egy állami tulajdonban lévő külföldi vállalat európai kikötőt, energia-infrastruktúránk részét képező létesítményt vagy védelmi technológiai céget kíván megvásárolni, erre csak teljes átláthatóság mellett, vizsgálatot és vitát követően kerülhet sor.
A Budapest–Belgrád vasútvonal további lehetőségeket nyit meg a térségünk előtt
Fotós: Kurucz Árpád
Politikai felelősségünk tisztában lenni azzal, mi is történik saját területünkön, hogy szükség esetén megvédhessük közös biztonságunkat.”
A döntés tehát egyértelműen a kínai befolyás megnövekedésének felismerése, illetve annak mérsékelésére tett próbálkozás egy olyan befektetési monitoringrendszer létrehozásával, ami például az Egyesült Államokból érkező tőkét is kontrollálja.
– A legtöbb befektetés egyébként nem a dél- vagy a kelet-európai országokat célozza, sokkal inkább a kontinens húzó gazdaságait, azaz a nyugati országokat: Kína első számú kereskedelmi partnere évek óta Németország, amit Franciaország és az Egyesült Királyság követ – magyarázta lapunknak Matura Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója (képünkön).
A Kína-kutató szerint azonban a 16+1 elnevezésű fórum – amely a távol-keleti óriás és tizenhat kelet-közép-európai állam közötti kapcsolatot hivatott intézményes keretek közé terelni – szintén egyre több kínai befektetés célpontja, amelynek következtében mára Nyugat-Európában is felismerték, hogy Közép-Európa ismét jelentősnek számít.
Éppen ezért egyre nagyobb a jelentősége annak, hogy a kínai politikai és gazdasági befolyás milyen hatásokat hoz a térségbe; ezt hivatott vizsgálni a ChinfluenCE nevű nemzetközi projekt, amely Csehországban, Magyarországon és Szlovákiában igyekszik felmérni a Kínáról kialakult képet és felfogást, mondta a Kína-kutató, aki a projekt magyarországi koordinátora.
Matura Tamás szerint a kutatás egyúttal azt a célt is szolgálja, hogy feltérképezze, illetve azonosítsa az adott országokban a főbb véleményformálókat, valamint azok Kínával kapcsolatos motivációit és a köztük fennálló viszonyrendszert.
– A projektben egyelőre Lengyelország vizsgálata nem szerepelt, de ezt a jövőben szándékunkban áll kiterjeszteni a visegrádi országok negyedik államára is – fejtette ki a kutató.
A kutatásból kirajzolódik, hogy a három vizsgált országban eltérő a Kínával kapcsolatos diskurzus: míg Csehországban elsősorban az emberi jogi és erkölcsi kérdések hangsúlyosak a távol-keleti ország kapcsán, addig Magyarországon és Szlovákiában ennél sokkal pragmatikusabb a megközelítés – ismertette az eredményeket Matura Tamás.
Látványos továbbá, hogy Csehországban sokkal polarizáltabb a sajtó, azaz jóval több negatív vélemény jelenik meg Kínáról, a diskurzusban pedig több százan vesznek részt, míg Magyarországon csak egy szűk közösség fejti ki a véleményét Kínával kapcsolatban.
– További magyar sajátosság, hogy a közel négyezer vizsgált cikk nagy része semleges, a negatív cikkek pedig elsősorban nem a távol-keleti országot minősítették negatívan, hanem inkább a magyar–kínai kapcsolatokat, ebben tehát a hazai médiumok pártpreferenciája is érződik – fogalmazott Matura Tamás. Hozzátette: Lengyelország esetében a kutatócsoport arra számít, hogy a Kínával kapcsolatos közéleti diskurzus a magyar mintához hasonló.
