Gibraltár a brit gyarmatbirodalom máig élő öröksége. A Spanyolország déli csücskén található brit tengerentúli területtel szemben a Spanyolországhoz tartozó Ceuta található; mindkettő jellegzetes stratégiai támaszpont, egy nagyobb játék része, ahol szinte nyüzsögnek a nagyhatalmak ügynökei. Gibraltár a brit korona alá tartozik, ám nem része az Egyesült Királyságnak, külön kormánya és parlamentje van, lakói brit alattvalók, de nem brit állampolgárok.
Tagja ugyanakkor az Európai Uniónak, de a schengeni rendszernek nem. Ennek megfelelően az oda érkező migránsok sincsenek jogi szempontból egyszerű helyzetben. A nagyon apró területű Gibraltár ugyanis nem kíván befogadni senkit, viszont mint adózási szempontból kedvező tengeri hatalom, számos hajó szeli a világtengereket gibraltári lobogó alatt. Olyanok is, amelyek migránsokat szállítanak, s amelyekért London nem kíván felelősséget vállalni.
Az egykori brit gyarmatbirodalom kiterjedtsége miatt a brit bevándorlási szabályok sokszor változtak az elmúlt fél évszázadban, elkerülendő, hogy az egykori gyarmatokról a Brit-szigetekre vándoroljanak a magukra hagyott egykori alattvalók. Az alapelv szerint olyanokat hajlandó befogadni az Egyesült Királyság, akiknek van bizonyítható, közvetlen kötődése az országhoz; ha ilyen kapcsolat nincs, akkor legális úton nem tud bejutni egy bevándorló az országba.
Ez eredményezte azt a furcsa helyzetet, amely egy migránshajó sérülésével kezdődött Ciprus partjainál. Az 1998 októberében szerencsétlenül járt hajó Libanonból indult Olaszország felé, a fedélzetén hetvenöt illegális bevándorlóval. A hajó léket kapott, így a legközelebbi szárazföldön kikötött. Az embereket brit katonák fogadták, ugyanis azon a területen értek partot, amely Ciprus földjéből ma is a koronát illeti.
Gumicsónakkal érkezett bevándorlók a városállam határánál. Sokan lesznek a jogi huzavona áldozatai
Fotó: Reuters
Az akkori migránsok abban bíztak, London befogadja őket, ám mivel semmi kötődésük nem volt Nagy-Britanniához, ezt a szigetország kereken megtagadta. A többi európai ország úgy látja, a britek intézzék ezt az ügyet, hiszen a két brit légibázis ugyanolyan tengerentúli terület, mint Gibraltár. Ennek a huzavonának az lett az eredménye, hogy a bevándorlók ma is ott élnek a katonák számára épített barakkokban, jogi státusz nélkül.
Az eredeti migránsokhoz azóta többen csatlakoztak, akik azóta sodródtak a bázisok területére. A legnagyobb esély arra mutatkozik, hogy a jövőben Ciprus fogja őket befogadni, ám ehhez még hosszú tárgyalások kellenek, nem beszélve arról, hogy a brexit alaposan átírhatja a politikai terveket. A bázisok nem tagjai az Európai Unió-nak, katonai jellegük miatt felettük a brit védelmi tárca diszponál.
A többi európai országnak nincs többfajta állampolgársága, így a francia, spanyol vagy holland tengerentúli területek lakói ugyanolyan úti okmányt kapnak, mint az anyaországban élők. Ezek az országok azonban nagyon távol találhatóak a Földközi-tengertől, így bár van bizonyos törekvés a környező területekről bejutni például a Franciaországhoz tartozó Guadeloupe-ba vagy a részben holland birtok Sint Maartenba, de ezek a folyamatok elhanyagolhatóak az európai helyzethez viszonyítva.
