A nyugati politikát csaknem kétezer éven át befolyásolta az egyház. Koronázott és békét kötött, egyezményeket hozott tető alá, királyok és királyságok sorsáról döntött, adót szedett és tanította a népet, hirdette az evangéliumot és megbocsátott a bűnösöknek. A modern korban ez a politikai szerep eltűnt, az Apostoli Szentszék saját maga vonult ki a világpolitikából, hogy az egyénre koncentráljon, ám egyes papok mégis odakerültek a kormányrúdhoz.
Fernando Lugo katolikus püspökből lett Paraguay elnöke, annak ellenére, hogy a Vatikán nem engedélyezte számára a papi rend elhagyását, mondván: a püspökök nem kaphatnak „eltávozást”, igaz, később XVI. Benedek pápa mégis áldását adta a lépésre. Lugo 2008 és 2012 között irányította az országot, leváltották tisztségéből, és később sem tért vissza a reverendához, ma is politizál. Miguel D’Escoto amerikai születésű nicaraguai pap volt, aki a hatvanas évek elején lépett a papi pályára, majd belevetette magát az ország polgárháborús politikájába. A harcosan baloldali fiatal pap a szandinista mozgalommal tartott, 1979-től 1990-ig az uralkodó katonai junta külügyminisztereként járt el.
Annak a kormánynak rajta kívül még két pap volt tagja, Fernando Carderal az oktatásért, testvére, Ernesto pedig a kultúráért volt felelős. 1985-ben II. János Pál pápa mindhármukat eltiltotta papi tevékenységüktől, amelyet összeegyeztethetetlennek tartott politikai szerepvállalásukkal. D’Escoto 2014-ben Ferenc pápától kapta meg a tiltás feloldását. Fernando Cardenal 1990-ben, a szandinisták választási veresége után elhagyta a politikát, 1997-ben pedig visszafogadta őt a jezsuita rend, Ernesto viszont a világi életet választotta és ma is harcos marxista.
Protestáns gyökerei ellenére bíboros lett Avery Dulles
Az aktívan politizáló papok mellett érdemes megemlíteni Avery Dulles különleges életét. Apja, John Foster Dulles Dwight D. Eisenhower külügyminisztere volt 1953 és 1959 között, harcos antikommunista álláspontú politikus, akinek apja, John W. Foster Benjamin Harrison elnök külügyminisztereként töltött öt évet Washingtonban. Az említett Foster leánya, a miniszter testvére, Eleanor később hozzáment Robert Lensing külügyminisztériumi jogászhoz, aki Woodrow Wilson alatt volt külügyminiszter. John Foster Dulles fivére, Allen is a politikát választotta, 1953-tól 1961-ig volt a Központi Hírszerző Ügynökség vezetője, a hidegháború leghidegebb időszakában.
Ebben a politikailag igencsak aktív, ráadásul presbiteriánus famíliában választotta a katolikus papságot Avery Dulles. Apja nem is örült választásának, nyakas protestánsként és közéleti személyiségként nem értette fia választását, de később megbékélt a döntéssel. Közvetlenül a II. világháború után döntött a reverenda mellett, belépett a jezsuiták közé, 1956-ban szentelték pappá. Dulles hírneves teológus lett, tanított katolikus és világi egyetemeken egyaránt, majd 2001-ben elfogadta a II. János Pál pápa által neki adott bíbort, és lett az egyház hercege anélkül, hogy püspöksége lett volna. Ez viszonylag ritka a jezsuiták körében, igaz, Ferenc pápa maga is jezsuitaként fogadta el a bíborosok választását. Dulles elmúlt 80 éves, amikor a pápa bíborossá kreálta, így nem vehetett részt a konklávén, ahol II. János Pál pápa utódjáról döntöttek. Kilencvenéves korában, 2008-ban hunyt el.
Csodavárás
Több politikusról is tudunk, aki nagyon mélyen hívő emberként igyekezett részt venni a politikai sárdobálásban, és sikerült olyan életművet hagynia maga után, amely erkölcsi és politikai szempontból egyaránt kiemelkedő. Bobby Kennedy amerikai szenátor és igazságügyminiszter a hétgyermekes ír bevándorlócsalád és politikusi dinasztia legelkötelezettebb katolikus fia volt. Az ötvenes évek végén az Egyesült Államokban még nagyon határozott katolikusellenesség uralkodott, a vallás John F. Kennedy esetében hátrányt jelentett, se előtte, se utána nem volt katolikus lakója a Fehér Háznak.
Az elnököt ismerők azt állítják, John nem volt különösebben mélyen vallásos, ellentétben öccsével, aki a választási kampányt vezette, s nem rejtette véka alá mély elkötelezettségét. Bobby Kennedy minden politikai lépését vallási szempontból vizsgálta, elemzők szerint radikális katolikus politikusként igyekezett érvényesülni, meglehetős sikerrel. A bátyja meggyilkolása okozta súlyos lelki válságon hite segítette át, és vállalta a politikusi pályát, amíg őt magát is merénylő golyója terítette le.
Ugyancsak mélyen vallásos ember volt Robert Schuman volt francia külügyminiszter, az Európai Unió egyik kitalálója és atyja. A politikus magánélete és pályafutása egyaránt példás: az Európai Szén- és Acélközösség megalkotásának célja az újabb háború kitörésének megakadályozása a hidegháború nyomása idején, s ezt a célt az EU – minden baja ellenére – elérte. Az Apostoli Szentszék 21 éve vizsgálja a politikus életét, aki közel jár ahhoz, hogy az egyház elismerje életszentségét, és a boldogok sorába emelje. Ehhez azonban szükség van egy csodára, amely bizonyíthatóan Robert Schuman közbenjárására történt. Ezt azonban rendkívül nehezen lehet igazolni olyan esetben, amikor az említett személy nem vallási, hanem politikai pályán mozgott, ráadásul nem az apostoli szent királyok közé tartozik, hanem a XX. század derekán tevékenykedett, amikor nemigen imádkozott a volt francia külügyminiszter segítségéért senki.
