Egy, a normann hódítást megelőző jogi formula segítségével próbált meg egy asszony megállítani egy útépítést az egyik Csatorna-szigeten. Az archaikus formula abból az időből származik, amikor még nem szilárdult meg a világi hatalom, így az egyes emberek személyesen kérhették a legfőbb vezető közbenjárását ügyükben.
Guernsey szigete, bár közel található az Egyesült Királysághoz, annak koronabirtoka, s nem tagja az államszövetségnek. Sajátos, néha archaikus törvényeinek forrása sokszor a normann jogrend, amelyek többségét az ezer év alatt hatályon kívül helyezték, de a most szóban forgó clameur de haro ma is érvényben van.
A főváros, St. Peter Port egyik utcájának átépítéséről döntött az önkormányzat, amely ellen tiltakozott egy helyi asszony. Az ősi formulának megfelelően térdre ereszkedett, összecsapta kezét, s fennhangon, az építőmunkások füle hallatára, franciául azt kiáltotta: „Haro, haro, haro! Segíts rajtam, hercegem, mert rosszat tesznek énvelem!”
Ezt követően elmondta a normann francia időkből származó miatyánkot, s egy áldást. A mai szemmel igencsak meghökkentő lépés jogilag tökéletesen működik. Az útépítő munkásoknak fel kellett hagyniuk az építkezéssel, az asszonynak pedig be kellett jelentenie a helyi ügyészségen, hogy a clameur de haro segítségéhez fordult.
A hölgy lépése nem járt sikerrel, mivel az ügyészség rávilágított, a szóban forgó földterület nem a nő tulajdona, így nem személyesen éri jogsérelem. Ennek ellenére az ezeréves törvénycikk ősi formulája – a térden való elmondás, a két tanú, a vádlott személyes jelenléte és a francia miatyánk elmondása – ma is jogi kényszerítő erővel bír Guernsey-n.
A clameur használata annak hatása ellenére nagyon ritka, de nem példa nélküli. Guernsey egy lakója 2016-ban kilátásba helyezte, hogy a clameurt fogja alkalmazni, ha a városi tanács át akarja helyezni a háborús emlékművet St. Peter Port egyetlen parkjába, egy férfi 2010-ben pedig ugyanezzel a trükkel igyekezett a házának méretét túlzó banki határozat érvényét elvitatni.