Megmentheti-e az Európai Uniót a többsebességes integráció, vagy a kis államok teljes elszigetelődéséhez vezet? Leginkább ez a kérdés foglalkoztatja az európai sajtót, miután hétfő este a franciaországi Versailles-ban Angela Merkel és Francois Hollande is az uniós tagállamok differenciált együttműködése mellett tette le a voksát.
A német kancellár rögtön kizárta, hogy a több sebességre váltás a késedelmet szenvedettek lemaradását eredményezné, a francia elnök pedig azt hangoztatta: az egység nem jelent egyformaságot. A római szerződés hatvanadik évfordulójának előkészítésére rendezett minicsúcson két másik népes és fejlett gazdaságú európai állam, Spanyolország és Olaszország is képviseltette magát. Az erődemonstráció kapcsán a Politico hírportál megjegyzi: az uniós nagyhatalmak eddig nem érezték szükségét az együttes fellépésnek, ezen pedig a brexit és a kontinensen egyre inkább megerősödő populisták változtattak.
A hangzatos szavak és a Merkelék nyújtotta előzetes garanciák ellenére a Financial Timesnak nyilatkozó uniós források óvatosságra intenek. – Körültekintőnek kell lenni, különben könnyen a beilleszkedsz vagy sem kérdésre kerülhet a hangsúly. Másképpen: megillet-e, hogy a klub részese legyél vagy sem – idéz egy név nélkül nyilatkozó diplomatát a gazdasági lap. Előfordulhat ugyanis, hogy a meglévő uniós ellentétek – legyen szó a migrációs válság kezeléséről vagy a jogállamiságot övező kérdésekről – tovább mélyülnek majd a differenciált együttműködés miatt, a végén pedig különböző értékű uniós tagságok alakulnak ki.
A Financial Times külön kitér Magyarország és Lengyelország helyzetére, cikkük szerint az EU szerepének újragondolásával a német kancellár egyúttal figyelmeztetést intéz a migránskérdésben engedelmeskedni nem akaró államoknak. – A megkülönböztetés mindig is a nyomásgyakorlás eszköze volt – hangoztatja Janis Emmanouilidis, a European Policy Center kutatója. Mint fogalmaz, nem véletlen, hogy Angela Merkel megszólalt a többsebességes Európa kérdésében, majd egy héttel később már Varsóban volt.