A most 24 éves tunéziai Anis Amri 2011-ben, az arab tavasz kitörését követő hónapokban, több ezer észak-afrikai sorstársával együtt próbált a jobb élet reményében Olaszországba szökni, ám az olasz egyenruhások elfogták és a Lampedusa szigetén lévő menekülttáborba szállították.
A magát kiskorúnak kiadó férfi nehezen tűrte a menekülthullámra nem igazán felkészült befogadóközpontban uralkodó körülményeket. A zsúfoltság és a rossz higiéniai körülmények miatt feldühödött tömeg lázadozni kezdett, egyre erőszakosabb eszközökkel követelve az ellátás színvonalának javítását. Az egyik megmozdulás alkalmával Amri részt vett egy épület felgyújtásában, ami miatt négyéves börtönbüntetésre ítélték. A kiszabott penitenciából végül négy hónapot elengedtek, így 2015 májusában szabadult egy szicíliai büntetés-végrehajtási intézményből.
Szabadon bocsátásával párhuzamosan az olasz idegenrendészet kezdeményezte kitoloncolását, ám a tunéziai hatóságok a benyújtott dokumentációban lévő hiányosságokra hivatkozva többször is elutasították Amri befogadását. A férfit így nem lehetett hazaküldeni. Az olasz törvények szerint 60 nap áll rendelkezésre a kiutasítás lebonyolítására – ha ez idő alatt nem történik előrelépés, el kell engedni a fogvatartottat. A származási ország hivatalnokai részéről jelentkező folyamatos ellenállás miatt az olaszok szabadon bocsátották Amrit, és felkérték, hogy hagyja el az ország területét. A szabályozás biztonsági szempontból súlyos problémákat idézett elő európai szinten, hiszen a migránsokat arra sarkallta, hogy Olaszországból továbbállva, egy másik schengeni tagállamban keressék boldogulásukat. Az Alpokon átkelve azonban kikerültek a hatóságok látóköréből.
Amri 2015 júliusában érkezett Németországba, ahol Berlin mellett több nagyvárosban is megfordult, de az utóbbi hónapokban a német fővárosban tartózkodott a helyi tisztviselők szerint. A tunéziai férfi által benyújtott menedékkérelmet elutasította a német bevándorlási hivatal, és kezdeményezte kitoloncolását, de a folyamat megrekedt, mivel nem tudták minden kétséget kizáróan azonosítani. A nemzetközi médiának nyilatkozó német biztonsági szakemberek szerint a későbbi merénylő már a kezdetektől felkeltette a német titkosszolgálatok érdeklődését iszlamista kapcsolatai miatt, egyes források szerint a férfit azért is szem előtt tartották, mert megpróbált lőfegyverhez jutni. Végül leállították a megfigyelését, mivel csak kis értékű kábítószer-kereskedelemben való részvétel és egy kocsmai verekedés került a bűnlajstromára az adott időszakban, így veszélyes radikális helyett csak piti bűnözőként könyvelték el. Augusztusban letartóztatták a Boden-tó partján fekvő Friedrichshafenben hamis dokumentumok birtoklása miatt, ám bírói döntésre rövidesen szabadon engedték.
Novemberben újra előkerült a neve, amikor a német rendőrség lecsapott egy szélsőséges csoportra, amelynek több tagjával is kapcsolatban állt Amri. Az iszlamista sejt vezetője az egyik legradikálisabb németországi hitszónok volt, aki videóüzeneteiben rendre dicsőítette az Iszlám Állam terrorszervezet tevékenységét. Amri azonban eddigre eltűnt a hatóságok elől, így szabadon tudta szervezni a véres merényletet a karácsonyi vásár ellen.
A rendőrség és a titkosszolgálatok részéről jelentkező súlyos szakmai hibák és a rossz szabályozásokban rejlő anomáliák láncolata vezetett ahhoz, hogy a börtönviselt, többször is kiutasítani akart tunéziai férfi tucatnyi ártatlan ember életét oltsa ki a nyugati világ egyik legfontosabb ünnepének hajnalán. A döntéshozókra nehezedő nyomás egyre fokozódik az elszaporodó terrortámadások miatt, ám számos európai
politikus láthatóan még most sem realizálta a probléma jelentőségét. A jövőre esedékes választások egyik kulcskérdése lehet a jelenség kezelésére irányuló programtervek ütköztetése. A mostani eset is rámutat arra, hogy a tagállamoknak egyenként is javítaniuk kell a rendészeti rendszerük hatékonyságát, de közös európai fellépés nélkül ez csupán tűzoltásra lehet elég.