Írországban 1979-ben II. János Pál pápa szabadtéri misét tartott, amelyen 1,25 millió ember vett részt, az Ír Köztársaság lakosságának egyharmada. Az 1980-ban született ír fiúk tizede kapta a John Paul nevet a keresztségben, így tisztelegve a lengyel pápa előtt. Amikor huszonhat évvel később, 2005-ben a bíborosok Joseph Ratzingert választották meg pápának, egy ír lap arról elmélkedett, milyen tekintélyes II. Alekszij orosz ortodox pátriárka a hosszú fehér szakállával, míg a katolikus egyházfő olyan, mint egy mosómedve. A vallásos áhítat szinte teljes eltűnéséhez kevesebb mint harminc év kellett Írországban. Ezzel azonban nincsenek egyedül, Európa egészében csökkent a vallásos emberek száma, egyre többen hátrahagyják vallásos múltjukat, s vallják magukat ateistának.
Ez azonban nem csupán a keresztényekre jellemző. Nyugat-Európa számos országában jelentős muszlim közösségek élnek, ahol hasonló jelenséggel találkozni, azzal a különbséggel, hogy az iszlám elhagyása nem könnyű feladat, s a vallási közösség nem is veszi könnyen. Nagy-Britanniában külön civil szervezet is létrejött a hitehagyott muszlimok megsegítésére, akik bevallásuk szerint félnek kimondani, ha elveszítették hitüket. A muszlim közösség ugyanis hajlamos őket kiközösíteni, elveszítik barátaikat, megszokott életük megváltozik, új közegük pedig nincs, csak az utca rideg valósága. A fiatalok ilyenkor könnyen a kábítószerek felé fordulnak, esetleg a hagyományos, gondoskodó család helyett valamely fundamentalista csoport fogadja be őket, s a hitehagyott fiatal emberek vakbuzgó radikálisokká válnak.
A trend egyértelmű, Nagy-Britanniában egy felmérés során nagyjából 48 százalék volt azok aránya, akik magukat vallásosnak mondják, nyilván ennél is kevesebben vannak azok, akik valóban gyakorolják vallásukat. A brit alsóház egyik korábbi képviselője, James Arbuthnot tavaly januárban jelentette be nyilvánosság előtt, hogy ateista. Szerinte az általános elvárás, hogy vallásosnak tűnjön, hasonlóan erős ahhoz, hogy a homoszexuálisok ne beszéljenek nemi identitásukról. A számok azonban nem azt mutatják, bárkinek is titkolnia kellene, hogy nem vallásos.
Az ateizmus kísértete a másik igen szigorúan zárt, egyistenhívő közösségben is terjed. A hászid zsidók körében is népszerű téma a vallásos kiábrándultság, amelyet manapság igyekeznek kezelni a hasonlóképpen gondolkodók. Az – elsősorban az Egyesült Államokban jelentős – elfordulás a nagyon szigorú elvek szerint élő csoportoknál ugyanúgy kitermelte a maga civil szervezeteit, az ateista ortodox zsidók önsegélyező körét. Az ő céljuk az, hogy a legtöbbször életképtelen, szakmát nem ismerő, nyelveket nem beszélő, kizárólag vallási oktatásban részesült fiataloknak legyen lehetőségük valahová tartozni, s ne az öngyilkosságba meneküljenek kétségeikkel.
Az Egyesült Királyság legvallásosabb területe továbbra is Észak-Írország, ahol tíz százalék körül van az istentagadók aránya. Itt a régi vicc szerint ateistából is kettő van: katolikus és protestáns.