– Az utóbbi hetekben óriási tömegtüntetések voltak Romániában, amelyek eredményeként a kormány meghátrálni kényszerült, visszavonta az igazságügyi vonatkozású sürgősségi határozatait, a miniszterelnök lecserélt néhány tárcavezetőt. Mennyire nevezhető stabilnak ezek után a Sorin Grindeanu vezette kabinet?
– A kormánynak erőteljes támogatottsága van a parlamentben. Pártom, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége és a nagyobbik koalíciós formáció, a Szociáldemokrata Párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a többi etnikai kisebbség képviselőit tömörítő frakció támogatását is élvezi, ami kényelmes többséget alkot a törvényhozásban. De magabiztos parlamenti támogatottságunk ellenére sem maradtunk érzéketlenek a tiltakozók követelései iránt. Készek vagyunk komoly, széles körű vitát folytatni a felvetett kérdésekről, amelyek kétségkívül fontosak a román társadalom egy tekintélyes részének.
– Az utóbbi években Magyarország kifejezetten jó viszonyt alakított ki Szerbiával és Szlovákiával, két olyan szomszédos országgal, ahol nagy létszámú magyar kisebbség él. Ugyanezt nem sikerült elérni Romániával. A magyar-román államközi viszonyban a legjobb esetben is helybenjárásról, de inkább visszalépésről beszélhetünk. Melyek az okai ennek a negatív folyamatnak?
– Lehet, hogy egy magyar médiafogyasztó erre a következtetésre juthat, miután sok álprobléma kapcsán hangzottak el olykor kifejezetten riasztó kijelenések. Ugyanakkor diplomataként és politikusként nem tudom nem észrevenni, hogy az utóbbi években számos határon átívelő kapcsolatépítés történt. A két országot összekötő autópálya épült, optikai vezetékeket építettek a határon keresztül. Az Arad-Szeged gázvezeték kapacitásának növelése érdekében közös munkálatok zajlottak és zajlanak. A kétoldalú kereskedelem történelmi rekordot döntött. Románia és Magyarország üzleti és kulturális központokat létesített, emlékműveket állított fel a határmenti magyar-, illetve román megyékben. A romániai magyar kulturális élet virágzik, a bukaresti kormány több százmillió eurót fektetett be olyan kulturális intézményekbe, amelyek fontosak a Romániában élő magyar közösség számára. A magyar nyelvet hivatalos formában ünneplik meg Romániában, a román oktatási miniszter pedig egy a magyar nyelven oktatókat képező központ létrehozását tervezi Nagyváradon. Őszintén azt kívánom, hogy Magyarország Szerbiával és Szlovákiával is ugyanennyi konkrét projektet tudjon felmutatni. Elképzelhető, hogy azért alakult ki egy sötétebb kép a magyar-román viszonyról a magyarországi közvéleményben, mert 2008 óta elmaradtak a közös kormányülések. Nem véletlen, hogy én a közös kormányülések hagyományának felélesztését szorgalmazom.
– Némi meglepetést keltett, hogy ön a miniszteri beiktatását megelőző parlamenti bizottsági meghallgatásán erkölcsi kötelességének nevezte a magyar–román kapcsolatok javítását.
– Ne feledjük, hogy több, különböző politikai családból származó magyar és román politikus hozta tető alá a ma is működő stratégiai partnerséget a két ország között. Én ennek a kiváltságos csoportnak vagyok a tagja, éppen ezért úgy érzem, hogy erkölcsi kötelességem a továbbiakban is hozzájárulni e partnerség bővítéséhez. Együtt könnyebben tudunk kiigazodni, helyet találni az egyre bonyolultabbá váló nemzetközi politikában. De erkölcsi kötelességünk a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése állampolgáraink elemi érdeke miatt is. Amikor ezt mondom, a magyarországi román, illetve a romániai magyar kisebbséghez tartozókra gondolok elsősorban. És ne feledkezzünk meg a magyar–román alapszerződésről sem, amely úgyszintén közös érdekeinket szolgálja.
– Említette az egyre bonyolultabb nemzetközi helyzetet. Mik Magyarország és Románia közös érdekei ma?
– Mindkét ország érdekelt abban, hogy a maga módján részt vállaljon a transzatlanti együttműködésben. Kétségtelen, hogy az Európai Unió másként mutat majd a brexit után. Együttesen kell részt vállalnunk az új politikai építkezésben. A nemzetközi jog tiszteletben tartása is közös érdek. Ahogyan természetesen az is, hogy összekössük autópályáinkat, energiahálózatunkat.
– Ha együttműködésről beszélünk, akkor annak hatékony példáját mutatják a visegrádi államok. Érdekelt Románia a kelet-közép-európai országok Európai Unión belüli közös fellépésében?
– A visegrádiak egy olyan klubot alkotnak, amely egyelőre nem tűnik érdekeltnek új tagok felvételében. Románia, ahogyan eddig, ezután is részt vesz minden olyan úgynevezett V4 plusz formátumú találkozón, amelyre meghívják. Igen, teljesen egyértelmű, hogy a térségbeli országok hasonló módon látják az európai politika alakítását. A Kohézió Barátai csoport például – amelyet a visegrádiak hoztak létre, s amelyhez Románia azonnal csatlakozott – fontos szerepet játszott az Európai Unió kohéziós politikájának alakításában és a 2014–2020-as uniós pénzügyi keret meghatározásában. Ez követendő sikertörténet.
– Visszatérve a bonyolult nemzetközi helyzethez, mi a Grindeanu-kabinet álláspontja az egész Európát érintő migránsválsággal kapcsolatban?
– Szolidaritás és felelősség – ez a két kulcsszó számunkra ebben a kérdésben. A migránsválságot csak csapatként oldhatjuk meg, s ennek a megoldásnak a menekültkérdés okaira, az EU külső határainak védelmére, az embercsempészet felszámolására és a válság által leginkább sújtott országok megsegítésére kell épülnie. A tagállamok vállalásait ugyanakkor nem lehet kívülről meghatározni, hiszen ezzel éppen a szolidaritás elve sérül. Románia egyébként Németország után a második helyen van a Frontex misszióihoz való hozzájárulásban, és a negyedik a Görögországba és Olaszországba érkező menekültek elosztására vonatkozó vállalást illetően.
– Megfelelőnek tartja az uniós intézmények tevékenységét válsághelyzetekben? Olykor mintha azt éreznénk, hogy pont ezek az intézmények generálják a válságot tétlenségükkel vagy éppenséggel hibás döntéseikkel.
– Annak azért mindannyiunkban tudatosulnia kellene, hogy az EU intézményei mi magunk vagyunk, azaz Bukarest, Budapest s a többi tagállam. Nincs olyan, hogy ők és mi. Csak mi vagyunk. Éppen ezért nem eshetünk abba a hibába, hogy magunkénak valljuk az unió sikereit – vannak ilyenek is –, de elhatárolódunk a sikertelenségektől, amelyek szintén szép számban vannak. A mi közös kötelességünk – Romániáé és Magyarországé is –, hogy erősebbé, hatékonyabbá és az európai polgárokhoz közelebb állóvá tegyük az Európai Uniót.
– Közismert Románia különösen szoros kapcsolata az Egyesült Államokkal. Változhat valamilyen irányba ez a viszony Donald Trump elnöksége alatt?
– Hamarosan húszesztendős lesz a Románia és az Egyesült Államok közötti stratégiai partnerség, s bátran kijelenthetem, hogy e két évtized alatt a demokrata, illetve a republikánus vezetés alatt is változatlanul jól működött ez a kapcsolat. Kitűnőek a politikai kapcsolataink, a védelmi együttműködésünk pedig óriási mértékben fejlődött az utóbbi években, s ez a szoros együttműködés Magyarországnak és más szövetségesünknek is előnyös. De gazdasági vagy például energiabiztonsági területen is egyre erősebb ez a viszony. Az elkövetkező időszakban semmi másra nem számítunk, mint az eddig elkezdett projektek folytatásához, kibővítéséhez.
– És folytatódni fog a demokrata washingtoni kormányzat idején szokványossá vált amerikai nagyköveti véleményezés is a román belpolitikáról? Például a korrupcióellenes harc kapcsán továbbra is számít iránymutatásra a tengerentúlról?
– Amennyiben hatékonyak akarunk lenni a korrupcióellenes harcban, akkor szükség van a nemzetközi együttműködésre. A mi közös munkánk az illetékes amerikai hatóságokkal nem csak romániai ügyeket vagy román állampolgárokat érint. Bízom benne, hogy senki sem fogja az Egyesült Államok belpolitikájába való beavatkozásnak tekinteni, ha a washingtoni román nagykövet adott esetben a közös román–amerikai korrupcióellenes projektekre hivatkozik.