Abiy Ahmed etióp miniszterelnök tette meg az első lépést azzal, hogy elutazott Aszmarába, Eritrea fővárosába. Hiába küzdött Eritrea függetlenségéért 1961-től 1993-ig, majd sikerét követően nyílt háborúba is bocsátkozott a sokkal erősebb, népesebb, de minden tengeri kijáratát elveszítő egykori urával, Isaias Afwerki eritreai elnök testvéreként üdvözölte a 42 éves politikust.
Az elemzők és hírmagyarázók egy emberként ünnepelték a vasárnapi találkozót, amely a remények szerint véget vet a több mint fél évszázados háborúskodásnak, és egy kicsit reményt is ad a súlyos viszályok szabdalta régiónak.

Évtizedekig tartott a fegyveres konfliktus
Etiópia neve ugyan ma is a nyolcvanas évek éhínségét juttatja az európai olvasó eszébe, de azon a krízisen már rég túljutott az ország, a régió megkerülhetetlen nagyhatalma, ahol nem mellékesen százmilliónál is többen élnek. Addisz-Abebában székel az Afrikai Unió, nemzetközi kapcsolatai szerteágazóak, hadserege pedig igencsak ütőképes, nem mellékesen azért, mert szüksége volt a fegyveresekre.
Eritrea az európai nagyhatalmak gyarmatosítása eredményeként jutott függő helyzetbe és vált a világháborút követő rendezés mellékes kérdésévé. Etiópia végül úgy döntött, annektálja a roppant szegény, de stratégiailag nagyon fontos földsávot a Vörös-tenger partján, amibe a nagyhatalmak bele is nyugodtak, csak a helyiek nem.
Emellett a hidegháború korszakában a Szovjetunió épp Afrika szarvát szemelte ki a világkommunizmus egyik lándzsahegyének, ami nemzetközi pénzügyi és katonai támogatást jelentett Etiópiának, ám ideológiai zűrzavart a szintén kommunista, de etnikailag és vallásilag élesen elkülönülő eritreaiak körében.
A vörös pénzek elapadása és a Szovjetunió összeomlása a marxizmus visszaszorulásával és az eritreai nacionalizmus előretörésével járt. Jelenleg Eritreában egy legális párt működik, a Népi Front a Demokráciáért és az Igazságért, amely a szélsőbalos harcosok utódszervezete.
Etiópiában egy négypárti, nagyon szoros koalíció irányít, a szélsőbaloldali Etióp Népi Forradalmi Demokratikus Front, az ideológiai hasonlóság azonban egyáltalán nem hozott kiegyezést.
Etiópia és Eritrea határában ma sincs megegyezés, a végleges megállapodásig még hosszú és nehéz tárgyalások várhatóak, s bárhogy is történik, Etiópia nem fog tudni kijutni a tengerre. Erre viszont nagy szüksége volna, hiszen üzemanyagigénye évente tíz százalékkal növekszik.
A legújabb terv szerint a több ország által is katonai támaszpontként használt Dzsibutiban építene egy új terminált, hogy ezzel intézze egekbe szökő importját.