Franciaország nem engedi kikötni Marseille-ben az Aquarius civil mentőhajót, hogy ott menekültek tucatjai szálljanak partra – idézte kedden az MTI a francia pénzügyminisztert. Bruno Le Maire hozzátette, hogy az európai szabályok szerint a hajónak a legközelebbi kikötőben kell kikötnie, és az nem Marseille. Menekültügyi kérdésekben határozottan és világosan, az európai szabályoknak megfelelően kell intézkedni, emelte ki.
A hajó elutasítása meglepő fordulatnak tűnhet a francia vezetés részéről, miután korábban éppen ezért illette kritikával az olasz, illetve a máltai vezetést. Emmanuel Macron elnök Orbán Viktor kormányfő legnagyobb ellenségének nevezte önmagát, és az olasz „populizmus” ellen is számos alkalommal felemelte a szavát. „Ami Olaszországban történik, az a szolidaritás hiánya” – mondta, miután Olaszország lezárta a kikötőit a migránshajók előtt. Macron nehezményezte a „xenofób retorikát” és azt, hogy Róma nem ajánlott konkrét megoldást a bevándorlás problémájára. Többször is hangsúlyozta a menekültek befogadásának fontosságát, de az önmagát a szolidaritás szószólójaként pozicionáló elnöknek valójában már nem egy menekültellenes intézkedése lépett életbe.
Az Aquarius többé már nem fog „taxizni” a Földközi-tengeren
Fotó: Reuters
A bevándorlásellenesnek nevezett olasz belügyminiszter, Matteo Salvini korábban szóvá tette, hogy valójában Franciaország az, amelynek nagyobb szolidaritást és érzékenységet kellene mutatnia a migráció kérdésében. Felhívta a figyelmet, hogy a közös határszakaszon, Ventimigliánál a francia hatóságok továbbra is visszafordítják az illegális migránsokat. Tavaly közel kétezer, főként volt francia gyarmatokról érkező gazdasági bevándorlót fogtak el a hegyek közelében a francia hatóságok. A szimbolikussá vált Ventimiglia az önkéntesek munkájának és a tüntetéseknek is állandó helyszíne. A nemzetközi szervezetek sokszor kritikával illették a franciákat, hogy a menedékkérők hetekig várakoznak a határnál élelem, szállás és megfelelő higiéniai körülmények nélkül.
Macron tavaly egy intézkedéscsomagban szigorította a menedékkérelem feltételeit, többek között kétszeresére, 90 napra emelte fel azt az időtartamot, ameddig őrizetben lehet tartani az illegális bevándorlókat. Emellett csökkentette a menedékkérelemért folyamodás érkezéstől számított határidejét, és az illegális határátlépést is büntethetővé tette. Zéró toleranciát hirdetett a calais-i, dzsungel nevű menekülttábor kapcsán, így a segélyszervezetek számára tiltott a sürgősségi sátrak, ideiglenes szállások emelése és az élelmiszerosztás is.
A Földközi-tengeren folyó migráció kapcsán egyébként Macron kiemelte, „első számú prioritás megakadályozni, hogy a bevándorlók életüket kockára téve próbáljanak Európába jutni”. A francia elnök éppen ezért támogatja azt a tervet, hogy a menedékkérelmi központokat Afrikában hozzák létre. Macron ennek kapcsán az afrikai országokban is turnézott nyáron, kiemelve, a fejlesztéseket helyben kell megvalósítani, hogy megfelelő életkörülmények jöhessenek létre. A közelmúltban egy 65 millió eurós tervet jelentett be, a „Digitális Afrika” támogatására.
„Én annak a generációnak a tagja vagyok, aki nem azért jön, hogy megmondja az afrikaiaknak, mit tegyenek” – fogalmazott júliusban Nigériában, ahol egyetemisták előtt beszélt. Kiemelte, „ő egyenlő félként kezeli ezen országokat, egyenlő partnerségre törekszik”. Ennek ellenére érkezésekor helyi fiatalok támadtak az elnökre, „Le a neokolonializmussal” feliratú táblákat tartva.
A felháborodás az afrikaiak részéről nem indokolatlan: az egykori gyarmatoknak, bár évtizedek óta függetlenek, valójában még mindig Párizs jelenti a gazdasági és pénzügyi központot. Több korlátozás máig érvényben van, például tizennégy afrikai ország csakis a francia központi bankba helyezheti letétbe monetáris tartalékát, de az afrikai állami beruházásokra is elsősorban francia vállalatokat kell alkalmazni.
Ambivalens politika
Emmanuel Macron teljesen nyíltan mondja, hogy ki kell szolgálnia azokat a szavazókat is, akik esetleg Marine Le Penre szavaztak a tavalyi elnökválasztáson, és jó néhány olyan törvényjavaslatot is beterjesztett például a migráció ügyében, amely a baloldaliaknak egy rendkívüli konzervatív, szinte szélsőségesen jobboldali javaslatcsomag volt – mondta lapunknak Soós Eszter Petronella. A szakértő szerint Franciaországban sok bírálat éri Macron ambivalens bevándorlási politikáját, például azt, hogy lezárták az olasz határt az illegális migránsok előtt, vagy azt, hogy adott esetben már Afrikában szűrnék ki, ki jogosult a menekültstátusra. Arra a kérdésünkre, hogy az intézkedései ellenére az államfőt sokan mégis miért tartják számon bevándorláspárti politikusként, a szakértő felhívta a figyelmet arra: az a tény, hogy a lakosság jelentős része bevándorlóktól származik, limitálja a retorikai lehetőségeit, nagyon durván bevándorlásellenes kijelentéseket nem tehet. – A mindenkori francia elnöknek óvatosnak kell lennie – fogalmazott Soós Eszter Petronella. Hozzátette: míg mi itt, Kelet-Közép-Európában általában kulturális alapon határozzuk meg a nemzetet, a francia nemzeti gondolkodás állampolgári alapú. (K. Z.)
