Az Európai Bizottság – vélhetően többek között a Greenpeace-lobbi hatására – a bialowiezai fakivágások leállítására szólította fel Lengyelországot. A kialakult vita lényege, hogy a lengyel-fehérorosz határon húzódó ősrengeteg nem védett részén a lengyel kormány az élősködő a rovarok által megtámadott fák kivágásával védené az erdőt, míg az ezt ellenzők szerint mindent úgy kell hagyni ahogy van, érintetlenül. Mindez szakmai kérdés, nem is alkotnék véleményt.
A közelmúltban viszont történetesen éppen a bialowiezai erdő mellett töltöttem néhány napot, ahol erdei lovaskocsikázással kívántam még feledhetetlenebbé tenni az ottani élményt. Jerzy, a hatvan év körüli korpulens kocsis kormányozta a konflist. Bizalmát Lewandowski nevének említésével próbáltam elnyerni, sikertelenül, ám amikor Deyna, Lato, és a hetvenes évek többi futballnagyságával próbálkoztam, már „összebarátkoztunk”.
Gyorsan kiderült, hogy magyar vagyok, két nevet mondott: Puskás Ferencét és Orbán Viktorét, mint akit ismert. Orbán Viktor esetében egyből hozzátette, hogy egyedüli európai politikus, aki a migrációt a helyén kezeli. És nagy szerencse – mondta -, hogy az Andrzej Duda vezette jelenlegi lengyel vezetés is hasonlóképpen gondolkodik.
Jerzy ezután tért rá a bialowiezai fákra, amikor ahhoz a területrészhez érkeztünk, ahol elkezdték a kivágásokat. Nézze meg, hogy néznek ki ezek a fák – mutatott körbe a kétségkívül beteg óriásokra. Az UNESCO, a Greenpeace és a többi nemzetközi szervezet nem normális, jelezte ezt egyezményes kézjellel Jerzy, aki szerint valami általános gond van a nyugatiak gondolkodásmódjával. Szerinte ennek eklatáns példája a fakivágások körül kialakult vita.
Én ugyan nem értek ahhoz, hogy ki kell-e vágni a beteg fákat, vagy sem, de ott, a bialowiezai erdőrengeteg csöndjében biztos voltam benne, hogy Jerzynek van igaza, nem az Európai Bizottságnak.
