A vezető német lapnak, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak belpolitikai rovatvezetője, Jasper von Altenbockum lett már torkig az állandó nácizással.
„Minden náci?” címet kapott cikkét a Szabaddemokraták Pártja (FDP) elnöke elleni nácizással kezdi:
„Most tehát Christian Lindner ’rasszista’, ’jobboldali populista’, ’náci’. Alexander Dobrindt (a Bundestagban a CSU frakcióvezetője) ugyanaz volt a múlt héten. Edmund Stoiber (volt bajor miniszterelnök) már korábban volt egyszer az. Horst Seehofer (volt CSU-elnök) még nem. Franz Josef Strauss (egykori bajor miniszterelnök) viszont igen.
A fél köztársaság ’nácikból’ áll. Vannak neonácik, öko-nácik, antifa-nácik, antifa-antifa-nácik, dohány-nácik, gender-nácik, troll-nácik, NDK-nácik, euro-nácik, és most azután CSU-nácik, FDP-nácik és természetesen az AfD nép-nemzeti nácijai.
Ez ugyanolyan, mint azok az emberek, akik ’Tűz van!”-t kiabálnak, amikor semmi nem ég. Amikor pedig tényleg kitör a tűz, azt senki nem veszi komolyan.
Ezután az AfD,
az Alternatíva Németországért párt védelmére (!) kel és azt írja, a párt nem azért lett oly gyorsan népszerű, mert tele van nácikkal, hanem azért, mert betöltött egy űrt az érdekképviseletben.
Sok ember úgy érzi, hogy az ő szempontjait elhanyagolják, és senki nem képviseli őt a politikai életben. De ez jelenleg ugyanígy van Európa minden második országában. Ennek nem kell feltétlenül így lennie, de megtörténhet egy demokráciában. Ami nem annak a jele, hogy a demokrácia elbukott, hanem annak, hogy működik. Németországban is.
Altenbockum így folytatja: „Az AfD-re való reagálások megerősítik a hiányosságokat, egyenesen fakalapáccsal. De hogy is lehetne másként. A pártspektrumban egy új konkurenset először veszélyesként, feleslegesként, és nem szobatisztaként kezelnek. Főként akkor, ha abból él, hogy tabukat törjön.”
Azok szemében, akik e pártra adták voksukat, mindez megerősíti, hogy helyesen választottak.
Majd bemutatja, hogy mennyire és milyen különösen riadt az AfD miatt a bajor CSU néppárt. Most először fél attól, hogy elveszíti abszolút többségét. De az AfD-nek bezzeg egyszer nem adna igazat. És ilyenkor jönnek az olyan reagálások, mint az új bajor miniszterelnök kereszt-akciója, azaz, hogy minden középület bejárati részénél tegyenek ki keresztet.
De ugyanakkor azért, nehogy azzal gyanúsítsák, hogy jobbra csúszik, az AfD-t egyszerre „barna mocsoknak” és „nem bajornak” tekinti. Vagyis kirándul egyet a „nép-nemzeti” (az eredeti a hitleri „völkisch” kifejezést használja) térfélre, ahol olyanokat mond, hogy aki az AfD-re szavaz, az Bajorország „ellensége” és annak nincs „bajor génje”. Mondja a „genetikailag kifogástalan állampárt”.
E publicisztikához tegyük hozzá: indulatai teljesen a helyénvalók, de újságírói szabályok szerint az nem igazán „ötös”. Ugyanis alapvető dolgokat nem ír meg. Például azt elsősorban, hogy miért nácizták le Christian Lindner FDP-elnököt. Legutóbbi kijelentése mindenesetre az volt, hogy sürgette a német kormányt, hogy Oroszországot vagy hívják meg ismét a G8-ak csoportjába, vagy pedig hozzanak létre egy G7 +1-es alakzatot, mert Moszkvával folytatni kell a párbeszédet. Azt is kijelentette, ismét intézményesíteni kell a rendszeres EU-orosz csúcstalálkozókat.
Ha manapság ez a CDU-nak esetenként nem (Oroszország elleni szankciók) , esetenként jól jövő (Északi Áramlat 2-es orosz-német földgázvezeték) felszólítás a „náci”, nehéz elképzelni, hogy Németország agyilag és lelkileg magához tér, mielőtt elmerül a muzulmán mocsárban.