Az 1918. december 23-án, Hamburgban született szociáldemokrata politikus, 1974-1982. között töltötte be a szövetségi kancellári tisztséget. A lemondásra kényszerülő Willy Brandt utódjaként nyolc évig állt Nyugat-Németország élén.
1975-ben, Helsinkiben az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten (EBEÉ) találkozott Kádár Jánossal, az MSZMP akkori első titkárával, később hivatalos látogatáson járt Magyarországon is.
1982-ben, miután a szabaddemokraták felmondták a koalíciót az SPD-vel és a CDU-CSU-val állapodtak meg, elvesztette többségét a Bundestagban, így távozott a kormányfői székből.
Politikai pályafutása során volt szenátor és frakcióvezető, életének utolsó évtizedeiben pedig újságíróként tevékenykedett.
A Német Szociáldemokrata Pártnak inkább a jobbszárnyához tartozott, mindvégig a NATO és a Közös Piac (az EU elődje) hívének mutatkozott, ám az Egyesült Államok iraki katonai beavatkozásával például már nem értett egyet.
Életének legutolsó éveiben egészségi állapota megrendült, szívműtéten is átesett, megromlott a látása és a hallása, kerekesszékbe is kényszerült.
Helmut Schmidt szeptember elején a bal lábában keletkezett érelzáródás miatt ismét kórházba került, megműtötték és haza bocsátották, de már nem tudott felépülni és az utóbbi napokban ismeretlen eredetű fertőzést mutattak ki nála. Állapota vasárnap este óta gyors ütemben romlott. A család kérésére nem szállították kórházba.
Szülővárosában, Hamburgban, életének 97. évében, családja körében érte a halál.
Vezető német politikusok méltatták az elhunyt egykori kancellár érdemeit
„Németország egy nagy államférfit veszített el”, aki politikustól publicistáig sok minden volt a németek számára, de mindenekelőtt „demokrata, egy ember, aki tudta, hogy a szabadság felelősséggel jár, és vállalta is ezt a felelősséget”, aminek révén „milliók példaképe lett” – mondta Joachim Gauck államfő a néhai kancellárt méltató nyilatkozatában.
Helmut Schmidt tartásával, kötelességtudatával, munkamoráljával, szellemi függetlenségével és határozottsággal „német történelmet írt”. „Gyásszal és nagy hálával búcsúzunk tőle” – mondta a német szövetségi elnök.
A szintén hamburgi születésű jelenlegi kancellár, Angela Merkel nyilatkozatában felidézte első emlékét Helmut Schmidtről. Elmondta, hogy az 1962-es nagy hamburgi árvíz idején, amikor Helmut Schmidt a tartományi rangú Hansa-város kormányának (szenátus) belügyi szenátoraként a mentési munkálatokat vezette, szüleivel az NDK-ban élve állandóan a rádió híradásait figyelte, mert nagyon aggódott Hamburgban maradt nagyanyja és nagynénje miatt, a belügyi szenátor azonban nagy határozottsággal és „improvizációs tehetséggel” kezelte a helyzetet.
A németek az 1962-es árvíztől kezdve nagyra becsülték Helmut Schmidtet, és a teljesítménye, illetve a természetéből fakadó tekintély iránti tiszteletből „mély szeretet és ragaszkodás” alakult ki az utóbbi évtizedekben – mondta Angela Merkel.
Utoljára tavaly látogatta meg hamburgi otthonában, és beszélgetésüket soha nem fogja elfelejteni.
Az SPD elnöke, Sigmar Gabriel a néhai kancellárt méltató nyilatkozatában kiemelte, hogy Helmut Schmidt „nagy hazafi, nagy európai és nagy szociáldemokrata” volt, és messze az SPD táborán túl is a Németországot „meggyőződéssel, realizmussal, kitartással” építő politikusként emlékeznek majd rá, és olyan német kancellárként, aki az „európai békerendszerért dolgozott”.
Helmut Schmidt „öröksége Európa” – jelentette ki az SPD elnöke, felidézve a néhai kancellár utolsó nagy (az SPD 2011 decemberi kongresszusán elmondott) beszédét, amelyben hangsúlyozta, hogy Németország és az összes többi európai nemzetállam sorsa elválaszthatatlanul összefonódik az Európai Unió sorsával, és az EU-nak Németország részéről nem dominanciára, hanem „együtt érző szívre van szüksége”.
Az SPD egy másik vezető politikusa, Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter egyebek között elmondta, hogy Helmut Schmidt a kancellári, illetve aktív pártpolitikai tevékenysége lezárása után fáradhatatlan közéleti emberként dolgozott tovább, írásai, interjúi és könyvei révén minden fontos társadalmi kérdéshez hozzászólt, és a pártok fölött álló, csak a közjót szem előtt tartó erkölcsi tekintéllyé vált Németországban.
Thomas Oppermann, az SPD parlamenti (Bundestag-) frakciójának vezetője azt mondta: Helmut Schmidt „egyike a legnagyobb németeknek”. Kancellárként hihetetlen elszántsággal dolgozott, közéleti emberként pedig elképesztően alapos tudása révén az egész nemzet „tanácsadója” volt.
A frakcióvezető hozzátette: az SPD ifjúsági szervezetének (JuSo) tagjaként annak idején tüntetett Helmut Schmidt ellen a NATO 1979. decemberi, úgynevezett kettős határozatának támogatása miatt, de megannyi tiltakozó társával együtt már akkor is „titokban csodálta” a kancellárt.
Thomas Opperrmann megjegyezte: az SPD tagságának háromnegyede szembefordult Helmut Schmidttel a kettős határozat miatt – amely a Nyugat és a Szovjetunió, illetve csatlósai békés egymás mellett élését szolgáló kelet-nyugati tárgyalásokról szólt, ugyanakkor egy rakétavédelmi rendszer nyugat-európai telepítését is előirányozta -, de történelmi távlatból megállapítható, hogy mégis a néhai kancellárnak volt igaza.
Martin Schulz, az Európai Parlament (EP) német szociáldemokrata elnöke a Twitter közösségi oldalon azt írta, hogy Helmut Schmidt „kiváló kancellár volt, halála vesztség Németországnak és Európának”.