– Mennyire van hatással a holland–magyar kapcsolatokra a Sargentini-jelentés?
– A kétoldalú kapcsolatainkra nincs hatással. Bár Judith Sargentini valóban egy holland politikus, a dokumentum elsősorban pártpolitikai folyamatok eredménye, és az Európai Parlament is ezek alapján fogadta el. Nem kétoldalú ügyről van szó.
– Napokkal a jelentés elfogadása után a hágai Humanity House panelbeszélgetést szervezett Az európai migrációellenes front felemelkedése címmel. Itt Judith Sargentini is szerepet kapott, és ön is felszólalt. Ekkor szóba jött a magyar kérdés és a jelentés?
– Először is azt kell látni, hogy Hollandiában rengeteg a Magyarországgal szembeni kritikus rendezvény. A különböző kutatóintézetek és kulturális szervezetek csak az elmúlt egy évben nagyjából kéthavonta hívtak a kormányzattal ellentétes álláspontot képviselő aktivistákat Magyarországról. A jelentés elfogadását követően pedig a Humanity House rendezvénye volt egy ilyen jellegű esemény, amelyen Sargentini asszony is részt vett. Minden esetben törekszem arra, hogy nagykövetként szerepet kapjak a szóban forgó rendezvényeken, és ezt a szándékot a szervezőknek is időben jelezzük. Ha egyáltalán kapunk visszajelzést, akkor általában nem biztosítanak helyet a panelban, hanem felajánlják a lehetőséget, hogy az első sorból hozzászólhatok a beszélgetéshez vagy azt követően kérdezhetek. Ez nem opció, hiszen ilyenkor az ember általában mikrofont sem kap a kezébe. A Humanity House esetében hasonló a történet. A nyár végén tudomást szereztünk az eseményről, felvettük a kapcsolatot a szervezőkkel, majd jeleztük, hogy nagyon szívesen részt vennék a beszélgetésen. Akkor már tisztán látszott, hogy öt, Magyarországgal szemben rendkívül kritikus felszólalót hívtak meg, így a véleménynyilvánítás szabadsága jegyében szerettem volna a hatodik résztvevő lenni. Talán mondanom sem kell, hogy épp Hollandiában veszik nagyon komolyan az emlegetett szabadságjogokat. Ennek ellenére ismét csak az első sorban szerettek volna helyet biztosítani nekem, én pedig elutasítottam ennek a lehetőségét. Napokkal a rendezvény előtt végül mégis engedtek a részvételi szándékomnak. Az eseményen egyébként két panel volt, Sargentini asszony és Kati Piri magyar származású holland szociáldemokrata európai parlamenti képviselő a második panelban kaptak helyet, én pedig az elsőben szólaltam fel. Mivel a Sargentini-jelentés elfogadását követő napon volt a rendezvény, a dokumentum értelemszerűen nagy szerepet kapott. A Sargentinit és Pirit felvonultató második panelben már hiába próbálkoztam hozzászólni a beszélgetéshez, nem kaptam szót.
– A Sargentini-jelentéstől függetlenül, általánosságban is jellemző, hogy nehéz érvényesíteni a politikai mainstreamétől eltérő álláspontot?
– Minden nagykövetnek feladata, hogy elmagyarázza a magyar politikában végbemenő döntéseket, illetve azok hátterét. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy ez nem csak Hollandiában jelent kihívást, több, Nyugat-Európában tevékenykedő kollégám helyzetét említhetném. Nehéz a dolgunk, mert alapvető, beállítottságbeli különbségekkel állunk szemben, amit nem tudunk megváltoztatni. Ettől függetlenül igyekszünk minél több helyen bemutatni a döntések hátterét. Ha nem is meggyőzni a másik felet, de legalább eljutni addig, hogy lássák az érem másik oldalát is.
– A holland sajtóban is visszaköszönnek az említett beállítottságbeli különbségek?
– Ha végignézzük a holland sajtót, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy nem múlik el nap Magyarország emlegetése nélkül. Szinte kivétel nélkül negatív hangvételű és kritikus cikkekről van szó. Van, amikor valóban csak említés szintjén – például Lengyelország kapcsán – jelenünk meg. Egyébként különösen furcsának tartom, hogy a magyar média helyzetével is sokat foglalkoznak, pedig épp a hollandokat jellemzi kevés kiegyensúlyozott cikk. Ennek fényében talán még érdekesebb a kritika. Összességében nagyon nehéz átvinni a Magyarországról szóló pozitív tartalmú üzeneteket. Az év elején Kovács Zoltán kormányszóvivő úrral szerveztünk sajtótájékoztatót, én magam pedig a visegrádi elnökségünket megelőzően, illetve a 2016-os népszavazásunk előtt tartottam hasonló eseményt: ezek után átmenetileg érezhető volt némi pozitív elmozdulás, és legalább elmondhatjuk, hogy megjelentek a magyar érvek is a holland sajtóban. Mindazonáltal inkább elzárkózást tapasztalunk, az egyik országos napilap például élből elutasította a reagáló levelemet az egyik Magyarországról szóló cikkükre. Ilyen szempontból egyszerűbb a közösségi médiában hallatni a hangunkat, és ott hosszabb, kimerítőbb jellegű választ adni. A Sargentini-jelentés elfogadását követő napokban is kaptunk támogató e-maileket holland állampolgároktól. Tehát igenis akadnak a magyar állásponttal szimpatizáló helyiek.
– A Hollandiával való gazdasági és kulturális kapcsolatokat már jellemzi pozitívum?
– A politikában is találni pozitívumot, az elkövetkező időszakban például Trócsányi László igazságügyi miniszter és Áder János köztársasági elnök is Hollandiába érkezik. Ami a gazdasági kapcsolatokat illeti, a holland cégek nagyon komolyan jelen vannak a magyar piacon, és egyáltalán nem gondolkodnak azon, hogy az európai politikai folyamatok miatt hátrahagyják Magyarországot, sőt inkább tovább bővítenek. A saját feladataimnak is hangsúlyos része, hogy rendszeresen kapcsolatban legyek a szóban forgó cégek vezetőivel. A Hollandiával való kulturális kapcsolataink pedig egyenesen virágoznak. Nem titok, hogy a kultúra segítségével egy olyan réteget is képesek vagyunk megszólítani, amelyet egyébként nem tudnánk. Sok vidéki programot is szervezünk, hogy a fővárosi régión kívülre is elvigyük Magyarországot, és az eddigi tapasztalataink alapján a vidéki önkormányzatok erre teljesen nyitottak. Természetesen annak érdekében is mindent elkövetünk, hogy a hírünket ne csak a hollandok, de a Hollandiában élő magyarok közé is elvigyük.