Elvben ez a beszámoló Szlovéniáról szólt volna, de nem lehet kihagyni belőle azt, hogy mostantól egyedül folytatom az utat. Nádai Lacinak ugyanis begyulladt az Achilles-ina, így pedig nem lehet felmenni a dombokra.
Sokat törte a fejét, s végül mindkettőnk nagy szomorúságára Ptuj városában vonatra tette a bicajt, s felszállt ő is. Ez persze sokmindent megváltoztat, elsősorban azt, hogy a páros terv átalakul egyénivé. Sokkal nehezebb így, nincs igazán jó oldala. De ez egy ilyen sport, bármikor megsérülhet valaki.
Reggelire megkaptunk néhány gyönyörű és meredek dombot Ptujig, amely Szlovénia Keszthelye. Kis ékszerdoboz, fantasztikus várkastéllyal, zegzugos utcácskákkal, turistákkal. A vasútállomása is rendben van, bár oda nemigen szoktam ellátogatni, most kellett.
A búcsút követően várt rám 30 kilométer Mariborig, Szlovénia második legnagyobb városáig, hogy onnan a legendás Dráva-menti kerékpárúton eljussak Ausztriába. Maribor legalább olyan kellemes, mint Ptuj, s mivel Szlovénia kicsi, ez is az. Emellett minden szépen rendben van tartva, a porták az utak mellett csinosak, amolyan kicsi Ausztria, de van valami roppant bájos mindenben, ami az északi szomszédnál hiányzik.
Lelki szemeim előtt feltűnt egy szép, tökéletesen karban tartott bicikliút, amelyen szőke lányok kerekeznek Maribortól a Dráva partján. Ehelyett a tökéletes autóút mellett húzódik egy rémes minőségű, törmelékkel teli, ezerszer irányt változtató járda, amely ki van táblázva, azaz használni is kell a Kresz szerint. Egy ideig ment, majd engedtem a csábításnak, s rátértem az autóútra, s nem bántam meg. A Dráva mesés, az út szinte hibátlan, a kamionosok többsége meg nem próbált megölni. 70 kilométer, Maribortól Dravográdig, azaz nyilván itt is hajtani kell, de ezért jöttem.
Miközben fejben fogalmaztam ezeket a sorokat, leszakadt az ég, jelentősen csökkentve a lelkesedésemet, a látási viszonyokat, s kiderült, hogy a szembeforgalom által felcsapó víz meleg, de nem jó az íze.
Mindenesetre engem Szlovénia levett a lábamról, ha tehetik, nézzék meg ezt a szakaszt, autóval is nagy élmény, legalábbis úgy képzelem. Az út mellett haladó bicajosra meg vigyázzanak. Szerencsére a világoskék Astana-mez szinte világít.
A beígért roppantul félelmetes függőhíd holnap reggel jön, majd egy ugyancsak beígért kerékpárút Dél-Ausztrián át. Ebben persze most már nem hiszek, de meglátom. Holnap este már Olaszországban alszom, ha minden érintett úgy akarja.
A második nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.
Az első nap eseményeiről IDE KATTINTVA olvashatnak.