- Összeesküvés-elméletek
- Rendszerváltozás
- Megőrült -e Angela Merkel?
- Az USA a világhatalom, Kína pedig a kihívója
- Belép a történetbe a spekuláns
- Kinek jó a tömeges bevándorlás?
- Egymillió embert fogadtatna be Európával Soros György
- Velünk finanszíroztatnák meg a német és svéd gazdaság munkaerőigényét
- Ajánlásokat fogalmaznak meg az agytrösztök
Összeesküvés-elméletek nincsenek, csak összeesküvések! A régi bölcsesség újra igazolódik, hiszen a migráció terén Berlin és Brüsszel mintha valóban Soros György kottájából játszana. Badarság! – gondolhatnánk, ha a tények mögött nem lenne legalább egy szoros összekötő kapocs.
Újkori népvándorlás. A történelemben szokványos dolog a tömeges migráció, talán csak nekünk, XX. és XXI. századi európaiaknak meglepő az a tény, hogy ilyen a mi életünkben is előfordulhatott.
A rendszerváltoztatáskor vigyázó szemünket Párizsra, Berlinre és általában a Nyugatra vetettük, és azt reméltük, hogy a demokrácia és piacgazdaság bevezetése után idővel a mi életszínvonalunk is közelít majd az osztrák és a német szinthez. Ezért az átmenet éveiben „elfogadtuk”, hogy amit a nyugati fővárosokban mondanak, az helyes. Akkor még nyertes-nyertes játszmák jellemezték Európát. Legkésőbb a 2002–2010 közötti elvesztegetett nyolc év és a 2008-as világgazdasági válság azonban megmutatta, hogy Magyarországnak a Nyugat részeként is inkább saját földrajzi fekvéséből és nemzeti érdekéből kell(ene) kiindulnia, mert mások is ezt teszik.
Például és leginkább a migráció terén.
Sokan kérdezik, hogy Angela Merkel és brüsszeli politikustársai megőrültek-e, amikor tavaly meghívtak és beengedtek egymilliónyi embert az unió területére. Az elmúlt év történései alapján az látszik, hogy Merkelék esetében nem zsarolásról vagy személyes gazdagodási vágyról, hanem egy nagy terv (ha tetszik, összeesküvés) megvalósításáról van szó.
Ez a nagy terv több részre bomlik, ám fő iránya egyfelé, az EU–USA szabadkereskedelmi megállapodás felé mutat.
A történelemben mindig is voltak hegemón hatalmak és kihívók.
Korábban Nagy-Britannia volt a vezető világhatalom és Németország a kihívó. Jelenleg az USA számít világhatalomnak és Kína a (gazdasági) kihívójának. Amerika nyilván mindent el akar követni annak érdekében, hogy Kína (nemzetgazdasági szinten) minél később érje utol vagy előzze meg.
Ebben a tervben jelenleg az EU (pontosabban az eurózóna) jelenti a gyenge pontot. Az eurózóna a válság óta ugyanis stagnál, így nem jelent vonzó piacot a tengerentúli befektetőknek.
Itt lép be Soros György a történetünkbe, aki az egyik legismertebb spekulánsként a haszonszerzésen túl egyéni célokat is követ, nevezetesen a „nyílt társadalom” megvalósítását.
A migráció mögött rejlő nagy terv egyáltalán nem titkos, és történelmi léptékben egyszer már kipróbálták: 1820 és 1920 között az USA legalább 30 millió bevándorlót fogadott, akik akkor komoly lökést adtak az amerikai gazdaságnak.
Most hasonló növekedési impulzust szeretnének a vén kontinensen is elérni, ugyanis az itt élő európaiaktól – a 2008 óta eltelt időszak mutatói alapján – ez látszólag nem várható. A tömeges bevándorlásnak anno Amerikában valóban gazdaságélénkítő hatása volt. Az európai bevándorlóknak házakat és infrastruktúrát kellett építeni, ami húzta az építőipart, míg a máshol kiképzett emberek (köztük számtalan magyar) tudása az USA iparát erősítette.
A tömeges bevándorlás a nagytőke szempontjából több kellemes mellékhatással is jár(t): Az életerős jövevények növelik a munkaerő-kínálatot, így leverik a fizetéseket.
Dolgozóként járulékfizetővé és bankbetétessé válnak, ami olcsóbbá teszi a szociális ellátást és a forrásbevonást. A nagyvárosokban koncentrálódó tömeg növeli a (bér)lakások iránti igényt, ami felhajtja a telek- és lakásárakat. A szakszervezeti mozgalmak gyengülnek (elég a chicagói 1886. május elseje történetére gondolni), így a munkások kárára tovább növelhető a profit.
Mi a helyzet jelenleg Európában? A hidegháború alatt kialakult jóléti társadalmak, majd az unió által elfogadott környezetvédelmi és állatjóléti előírások megdrágították a termelési költségeket, ezért az európai termékek külső versenyképessége csökkent. Az erős euró ráadásul tovább rontja az eurózóna perifériájában előállított tömegáruk exportesélyeit a leértékelt valutákkal rendelkező (jellemzően ázsiai) országokkal szemben.
Európa lakossága folyamatosan öregszik, alig születnek gyermekek. Ha semmi sem változik, 2050-ig 40 millióval több európai fog meghalni, mint amennyi születik. A most elő európaiak igényszintje magas, így nem szívesen dolgoznak piszkos munkakörben vagy havi nettó 2-3000 eurónál kevesebbért. Ezért lenne szükség a bevándorlókra.
Így talán már érthetőbbé válik Soros György tavaly szeptemberi hatpontos javaslatcsomagja, amelyből Brüsszel már legalább négyet át is vett. Mint egykor az USA, most az EU fogadjon be évi egymillió embert. Ez 2015-ben meg is valósult, azóta Soros „csak” évi 300-500 ezer migránsról beszél. Németországnak egyébként 2030-ig évente körülbelül 500 000 új munkásra van szüksége, így az egymilliós szám az egész EU-ra vetítve már érthetővé válik. Ez azonban csak az összeurópai kötelező betelepítési kvóta esetén működne.
Brüsszel a Juncker-képlettel egy állandó mechanizmust akar elfogadtatni, amelynek alapján az egymilliós tervszámból Magyarországra 10-13 000 migráns (plusz családtagok) jutna. Évente.
Soros szerint az EU-ban is egységesen kellene elbírálni a menedékkérelmeket (azaz eldönteni, ki jöhet be). Egyes (kelet-közép-európai) tagországok ugyanis jelenleg alig adnak menekültstátust, ám a politikailag korrekt szemléletű eurokraták talán megengedőbbek lennének, és az így befogadott menedékeseket máris szét lehetne osztani a Juncker-képlet alapján.
Soros javaslata szerint a veszélyes tengeri átkelés helyett közvetlenül a frontországokból (Törökországból) kellene átvenni migránsokat. Az EU–Törökország-megállapodás pont erről szól (igaz, jelenleg létezik egy 72 000 fős létszámkeret), és ezt akarják kiterjeszteni Észak-Afrikára is.
Soros György javaslatai között az is szerepel, hogy az EU minden befogadott és szétosztott migráns letelepítési költségeire adjon az első két évre harmincezer eurót. Erre rímel Brüsszelnek a bonus-malus rendszerre tett javaslata, miszerint minden be nem fogadott migráns után évente (!) 250 000 euró büntetést kellene fizetni, amiből a befogadó országok részesülnének.
Velünk finanszíroztatnák meg a német és svéd gazdaság munkaerőigényét szolgáló lakásépítési és integrációs programokat.
Soros György és az Európai Bizottság javaslatai közötti hasonlóság csak véletlen egybeesés lehet, mondják sokan, hiszen mindkettő az Egyesült Államok fent vázolt bevándorlási politikájára épül. Meglehet, de van Berlinben egy Európai Stabilitási Intézet, amelyet egészen véletlenül a Soros Alapítványok is támogatnak.
Az pedig szintén a véletlen műve, hogy ez az intézet számít az európai politikát leginkább alakító Merkel kancellár legfontosabb migránsügyi tanácsadójának.
A recept ismert: a Soros Alapítványok által támogatott „civil” szervezetek és agytrösztök ajánlásokat fogalmaznak meg, amelyeket a fősodrú média felkap és felerősít, valamint a berlini és brüsszeli transznacionális hatalmi elitek átvesznek és megvalósítanak. Most éppen a migrációnál.
Persze csak akkor, ha mi, európaiak ezt hagyjuk.
A szerző politológus