Eddig több mint száz magyar fejlesztésű eszköz repült az űrben, és valamennyi megbízhatóan működött. Az első egy mikrometeorit-detektor volt – 1974-ben jutott fel –, amely egy szovjet műhold fedélzetén kapott helyet. A 2004 márciusában indított Rosetta űrszonda a Csurjumov–Geraszimenkó üstököst közelítette meg, majd 2014 novemberében a Philae nevű egysége leszállt rá.
Az üstökös magja körül keringő, illetve a leszállóegység négy magyar kutatóintézet és vállalkozás részvételével készült – a fedélzeti számítógép és az energiaellátó rendszer fejlesztésében vettünk részt. Az európai földmegfigyelő műholdakban, azaz a Sentinele-ekben 83 magyar fejlesztésű berendezés, alkatrész található.
Az Európai Űrügynökséghez (ESA) Magyarország a 22. tagállamként 2015 novemberében csatlakozott, de mint az előbbi példák mutatják, korábban bekapcsolódott az űrtechnológiák fejlesztésébe. A nemzetközi technológiatranszfer-hálózathoz való csatlakozással a lehetőségeink bővülnek. A 2200 alkalmazottat foglalkoztató ESA éves költségvetése 5 milliárd euró, Magyarország évente 2,3 milliárd forinttal járul hozzá az ügynökség működéséhez; az összeg jelentős részét a magyar vállalkozások és kutatóhelyek visszapályázhatják. Az űriparral foglalkozó mintegy 60 magyar szervezet fele kis- és középvállalkozás, ezek többek között hírközlési berendezéseket és innovatív anyagokat fejlesztenek, energiaellátó egységeket és speciális alkatrészeket gyártanak, valamint az űrélettani kutatások terén aktívak. (2003 óta 125 magyar vállalkozás összesen 20 millió euró állami támogatást kapott űripari fejlesztésekhez.)
Az űrkutatási eredmények földi adaptációjára számos példa van. A Ferrari és a Mercedes által is használt kerámia fékbetétek a rendkívüli hőhatásnak ellenálló – mint amilyen a légkörbe érő űrhajókat éri –, űrben használt anyagok földi megfelelői. Először 2000 körül építettek be ilyen különleges fékbetétet, persze nem az olcsó, hanem a csúcskategóriás autókba. Igazi vásárlóbarát fejlesztésről van szó, hiszen a kerámia fékbetétek nem igényelnek karbantartást, ellenben simán kibírnak 300 ezer kilométert. (Eddig 70 millió ilyen fékbetét készült.) A következő példa egy francia vállalkozás, amely másfél tucat egészségügyi intézménynek értékesítette azt az ultrahangos távgyógyászati megoldását, amelyet eredetileg a Föld körül keringő űrhajósok vizsgálatára dolgoztak ki. A gall megoldással várandós anyáknak vagy más pácienseknek sem kell több száz kilométert utazniuk a szakorvoshoz. Űripari technológián alapul a műszív, a legmodernebb napelem, az egyre szélesebb körben használt drón, és műholdas adatok segítségével készült el az ausztrál Nagy-korallzátony háromdimenziós képe is.
Röntgenkamerákkal nemcsak az univerzum távoli objektumait figyelhetjük meg, hanem a vírusok viselkedését is feltárhatjuk. Az amerikai (NASA) és az európai űrügynökség által az 1970-es években kifejlesztett adatrögzítései eljárással őrzik meg az utókornak a vatikáni könyvtár felbecsülhetetlen értékű kincseit.
Az egyik londoni üvegpalota falát különleges bevonattal látták el, ennek köszönhetően nyaranta alig kell hűteni az épületet, míg telente a fűtésre kell kevesebb energia – ott is az űrben alkalmazott technológiát alkalmaztak. A titánok haragja című filmben szereplő egyszemű óriást, a küklopszot a nemzetközi űrállomáson is használt szoftver segítségével formálták meg. Egyébként az okostelefonok is használnak űrtechnológiát, hiszen a GPS a műholdakról származó adatok segítségével határozza meg a pontos helyünket.
– A magyar űripar nem olyan kicsi, mint amilyennek itthon látszik. A hagyományos orosz együttműködésen túl az Egyesült Államokban és Indiában is jelentős munkát végeznek a hazai cégek – állítja Lévai Péter, a technológiatranszfert koordináló MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont főigazgatója. Az űreszközök fejlesztésénél alapvető feltétel a minél kisebb méret, a tartósság, hogy könnyű legyen és speciális igényeket is kielégítsen. Emiatt ezek drágák, de nagyon sok olyan fejlesztés van, amit a mindennapi életben is használhatnánk, ha megfizethető áron jutnánk hozzá. Egy robotkar az űrben vákuumban, olajozás nélkül működik, miközben egyik oldalát a nap süti, másik oldalán mínusz 200 Celsius-fok van. Idelent nincsenek ilyen extrém körülmények, mégis elromlanak az eszközeink.
– A gazdaságunk arra épül, hogy rövid időn belül lecseréljük a berendezéseinket. De miért kell cserélni, ha rendelkezésre állnak a tartós eszközöket előállító technológiák? – veti fel Lévai Péter. A fizikus szerint a miniatürizálás, az energiahatékonyság, a hosszú élettartamú berendezések kifejlesztése lehet a mi utunk. Csavaros, furmányos ötletekkel messze juthatunk.
Az űrkutatással kapcsolatban Szegő Károlynak először a megbízhatóság jut eszébe – az űrfizikus aktívan részt vett a korábban említett Rosetta programban. Olyan szoftvert írtak például, amely másfél évtizeden keresztül hiba nélkül működött, és amelyet folyamatosan frissíthettek az új feladatok ismeretében. A szakember annak örülne, ha lenne olyan magyar vállalat, amelyik az Intellel versengene a megbízásokért. Jelen helyzetben azonban a magyarok nem a chipek gyártásában rúgnak labdába, hanem abban, hogy azokból jobb áramkörök szülessenek. Lévai Péterhez hasonlóan ő is úgy véli, hogy hozzáadott szellemi értékünk a versenyképességünk alapja.
Burton Lee, a Stanford Egyetem professzora úgy látja, Magyarország a csatlakozással különleges űrprogramokban is részt vehet. És ezeket már nem feltétlenül egyes országok koordinálják, hanem űriparral (is) foglalkozó magáncégek. Erre példa a sokak által őrültnek, mások által zseninek tartott Elon Musk.
A nagyközönség a Tesla elektromos autókról ismerheti az amerikai vállalkozót, de legalább ekkora siker a SpaceX űrvállalkozása, amely újrafelhasználható űrrakétákat fejleszt. Elon Musk a közelmúltban jelentette be, hogy öt éven belül embert küld a Marsra, 2050-re pedig akár egymillió ember élhet a vörös bolygón. Bár nem európai vállalkozásról van szó, lehetnek olyan feladatok, amelyeket magyar cégek dolgozhatnak ki.