Sadiq Khan választási győzelmét sokan a multikulturalizmus és a brit integrációs politika sikereként értékelték. Szó sincs teljesen új jelenségről, hiszen több londoni kerületet is vezetett már muszlim politikus, az etnikailag ugyancsak színes Hollandiában pedig évekkel ezelőtt is születtek befolyásos, külföldi származású vezetők. Ahmed Aboutaleb a több mint hatszázezer lakost számláló Rotterdam polgármestereként az iszlám radikalizmus elleni küzdelem egyik európai élharcosa.
A marokkói származású férfi már számtalanszor kikelt az Iszlám Állam terrorszervezet ellen, a tavaly novemberi párizsi merényletsorozat után például arra szólította fel a Hollandiában élő iszlamistákat, hogy takarodjanak az országból. Aboutalebnek azonban, akárcsak a brit Khannak, meg kell küzdenie a kritikusokkal. Származása miatt többször is halálos fenyegetés érte, sőt már a szélsőséges Geert Wildersszel is szócsatába keveredett.
Ahmed Aboutaleb, Rotterdam marokkói származású polgármestere
A Szabadságpárt (PVV) bevándorló- és iszlámellenes vezetője 2014 márciusában egy kampányrendezvényen a marokkói bevándorlók hollandiai jelenléte ellen uszította a tömeget, amikor többször feltette a „Több vagy kevesebb marokkóit szeretnétek az országban látni?” kérdést. Miután több száz ember a „kevesebbet” szót kezdte el skandálni, Wilders ígéretet tett, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy az emberek kívánságát teljesítse. Rotterdam polgármestere válaszolt a botrányhős PVV-vezérnek, a Zomergasten című holland televíziós műsor egy adásában azt kérte Wilderstől, hogy mondja meg, mikor fogja kitoloncolni a családját. Aboutaleb integrációs küzdelmét külföldön is értékelik, a politikus a Fehér Házba és az ENSZ-közgyűlésbe is meghívást nyert már, hogy a szélsőségesek és az Iszlám Állam elleni küzdelemről tárgyaljon.
Az Egyesült Királyságban sem ritkák a befolyásos, iszlámot követő politikusok. London több, például Brent vagy Sutton kerületének is volt már muszlim polgármestere. A brit Sajjad Karim szintén nagy népszerűségnek örvend, a férfi az Európai Parlament első pakisztáni származású és második muszlim vallású parlamenti képviselője.
A sikertörténetek ellenére az Anadolu török hírügynökség egy újságírója a muszlim politikusokkal szembeni európai intoleranciára hívja fel a figyelmet. A cikkíró a frissen megválasztott Sadiq Khant is példaként említi, akit konzervatív ellenfelei „rágalomkampánnyal” sújtottak. A svéd Mehmet Kaplan esete ugyancsak előkerül, a török származású építésügyi és városfejlesztési miniszter azután kényszerült lemondani, hogy iszlamista kapcsolatokkal vádolták.
Kaplan hiába állította, hogy ellenzi a szélsőségesség minden formáját, a médiában szárnyra kapott hírek miatt Stefan Löfven svéd miniszterelnök megvonta tőle a bizalmat. Az Anadolu szerint hasonlóképp járt a belga–török Mahinur Özdemir, aki az első, hidzsábot viselő képviselőnőként híresült el. Az öt nyelven beszélő politikust azután menesztette pártja, hogy nem ismerte el az örmény népirtást. Brüsszelben még tüntettek is a fiatal, muszlim vallású képviselőnő menesztése ellen.
