Az amerikai űrügynökség életében megszokott, hogy mielőtt nekikezdene egy több milliárd dolláros vállalkozásnak, néhány kiválasztott szakértő segítségével megvalósíthatósági tanulmányt készíttet. Ebben a tudományos célokat, a megoldásra váró műszaki problémákat és a lehetséges eredményeket éppúgy megvizsgálják, mint azt, hogy az út mennyi pénzből hozható ki – ami az óceán túlpartján is általában jócskán meghaladja az előre tervezett keretet. A NASA tavaly júniusban 21 kutatónak azt adta feladatul, hogy a Jupiter körül keringő jeges holdra, az Európéra leszállni tudó eszközt tervezzen. Nem mindennapi kihívással találták szembe magukat a koncepcióalkotók, hiszen mivel az Európén nincs légkör, ezért hőpajzs és ejtőernyő nélkül is leszállni képes kutatóegységet kellett megálmodni.
Míg a legújabb felfedezések azt mutatják, hogy egykoron a Naprendszer több tagján is a folyékony állapotú víz közvetlen kapcsolatban lehetett a sziklás aljzattal, jelenleg a Földön kívül erre az Európén és az Enceladuson – ez utóbbi a Szaturnusz egyik holdja – van esély. Ez a ritka körülmény teszi például a Földhöz jóval közelebb található Európét a földönkívüli élet keresése szempontjából az egyik legfontosabb célponttá. A külső jégpáncél vastagságát azonban még nem sikerült megállapítani.
A most közzétett jelentés három tudományos célt fogalmazott meg. Az elsődleges feladat az élet létére utaló bizonyítékok keresése. A másik a felszínről származó anyagok elemzése. A harmadik cél a fagyott kéreg tesztelése abból a szempontból, hogy egy majdani robot miként tudná megfúrni a jégpáncélt. A tudósok ugyanis egyetértenek abban, hogy az Európé jeges kérge alatt egy hatalmas sós óceán található. Ez az óceán a Föld óceánjaiban tárolt víz mennyiségének a kétszeresét tartalmazza, ami azt jelenti, hogy jóval vastagabb ott a vízréteg, mint a Földön – akár 90 kilométeres is lehet. (Az Európé ugyanis valamivel kisebb a mi Holdunknál.)
Az Európéval kapcsolatos legutóbbi szenzáció tavasz őszre datálódik. Akkor jelentette be az amerikai űrhivatal, hogy a Hubble űrteleszkóp felvételein a hold felszíne alól feltörő gőz látható. Tudósok szerint a felfedezés azért lényeges, mert így anélkül vehető minta a hold óceánjából, hogy landolni kellene a felszínen. A gőz nagyjából 200 kilométer magasra tör fel.
Az már a Cassini űrszondának köszönhetően évek óta ismert, hogy az Enceladus felszínéről állandóan gejzírek törnek ki. Az űrszonda adatain dolgozó két független kutatócsoport két éve hőforrások létezésére talált bizonyítékot a hold belsejében. Ez tovább növeli annak a lehetőségét, hogy az Enceladushoz hasonló jeges holdak alkalmasak lehetnek az élet fenntartására. A megfigyelések arra utalnak, hogy a hold belsejében egy folyékony vízóceán található, amelyet a legújabb adatok szerint alulról hőforrások fűtenek. „Az Enceladus alkalmas lehet az élőlények számára kedvező környezet fenntartására. Ezeknek a helyszíneknek a vizsgálata közelebb vihet minket az »Egyedül vagyunk-e a világegyetemben?« kérdés megválaszolásához” – értékelte az eredmények jelentőségét két éve John Grunsfeld, a NASA tudományos küldetésekért felelős vezetője.