Az ország az 1995-ben megkötött daytoni békeszerződés értelmében két entitásra, a bosnyákok és horvátok alkotta Bosznia-Hercegovinai Föderációra és a szerbek alkotta boszniai Szerb Köztársaságra, valamint egy különleges övezetre, a Brckói Körzetre van felosztva. A bonyolult hatalmi struktúra csak részben köti össze, több szegmensében inkább elválasztja az etnikumokat. A közös kormányzati intézmények néhányszor már a teljes összeomlásig degradálódtak.
Sokan tekintik ezért hosszú távon fenntarthatatlan, mesterséges „tákolmánynak”. A nemzetközi közösség elsősorban a szerbeket tartja hibásnak ezért, viszont a másik két fő etnikai csoport, a horvátok és a bosnyákok sem jeleskednek a mások iránti toleranciában. A legfontosabb vállalatok és intézmények is tükrözik a megosztottságot. Az etnikai megoszlás egyben felekezetinek is tekinthető: a bosnyákok muzulmánok, a szerbek ortodoxok, a horvátok római katolikus vallásúak.
Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke már nyolc éve tölti be ezt a tisztséget, most pedig az állam három elnökének egyike tisztségére pályázik. Az állam három elnökét négy évre választják, az egyes nemzetiségek egyet-egyet, akik egymás között aztán nyolchavonta cserélik az elnöki széket. A háromtagú államelnökség szerb tagságáért induló Dodik a kampányát is az elszakadás kivívására építette.
Dragan Covic, az államelnökség horvát tagja viszont újraindult a mandátumért, és a különálló horvát entitás létrehozására építette kampányát. Denis Becirovic, a bosnyák helyért induló jelölt volt az egyetlen, aki a kampányban gazdasági témákkal is igyekezett szavazókat megnyerni. Az államelnökség három helyéért 15-en versengenek, de az említett három jelölt messze a legesélyesebb.
A nyugat-balkáni országok máig nehezen tudnak megszabadulni a volt Jugoszláviát feldaraboló véres háború terheitől.
Bosznia-Hercegovinán belül a szerb, a bosnyák és a horvát etnikum közötti ellentétek máig feszülnek. A horvátok a maguk részéről többnyire ellenzik a felbomlást, ha azonban a szerbek elszakadnának, valószínűleg ők is a szomszédos Horvátország felé fordulnának. Dodik viszont határozott. Többször elmondta már, hogy szerinte a Szerb Köztársaság egy napon független ország lesz.
– Legyen ez öt, tíz vagy tizenöt év, nem számít, de garantálom, hogy végül így lesz – fogalmazott. A szerbek közül sokan a választásra is úgy tekintenek, hogy azzal egy újabb lépést tehetnek az elszakadás felé, amiben Moszkva támogatására is számítanak. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter viszont épp a közelmúltban mondta, hogy a Bosznia jogállását rendező daytoni megállapodásnak nincs alternatívája.
A választási küzdelemben is a legtöbben a nemzetiségi ellentétekre építették a kampányukat. Az ország rossz gazdasági helyzetével, illetve megoldási lehetőségeivel alig foglalkoztak, miközben a reális munkanélküliségi ráta 40 százalék körül valószínűsíthető. Az elvándorlás is emiatt öltött elképesztő méreteket. Az utóbbi öt évben mintegy 170 ezren, vagyis a lakosság csaknem öt százaléka hagyta el Boszniát.
A választásokat annak ellenére írták ki, hogy az ország vezetésének még mindig nem sikerült módosítania a korábban diszkriminatívnak ítélt választási törvényét. A daytoni szerződés alapján a két entitásnak külön kormánya, parlamentje és alkotmánya is van, és képviseltetik magukat a két országrészt összekötő, szövetségi szintű hatalmi intézményekben. A megállapodás a három államalkotó népcsoportnak, a szerbnek, a horvátnak és a bosnyáknak ugyanolyan jogokat adott, és Bosznia-Hercegovinában egyetlen döntést sem lehet meghozni addig, amíg nincs közöttük egyetértés.
A boszniai választópolgárok 518 mandátum sorsáról döntenek. Azonfelül ugyanis, hogy megválasztják a kollektív államelnökség három tagját, a boszniai Szerb Köztársaság elnökét és két alelnökét, a boszniai szövetségi parlament felsőházának 42 képviselőjét, a boszniai Szerb Köztársaság parlamentjének 83 képviselőjét, a bosnyák-horvát országrész, a Bosznia-Hercegovinai Föderáció képviselőházának 98 tagját, valamint a föderáció tíz kantonjának képviselő-testületi tagjait is most választják meg.