A precedensértékű per vádlottja Ahmad al-Mahdi al-Faqi (képünkön), egy Maliban élő tanár, aki 2012-ben vett részt az ősi város, Timbuktu műemlékeinek elpusztításában. A vallási és történelmi műemlékek megsemmisítésének háborús bűntettét a büntetőbíróság főügyésze, Fatou Bensouda érzéketlen támadásnak nevezte „a méltóság, illetve a lakosság identitása, vallása és történelmi gyökerei ellen.”
A nyugat-afrikai Timbuktu egykor virágzó aranyváros volt, amelyet nyugaton a reneszánsz kori Firenzéhez hasonlítottak jelentősége és az ott élők felvilágosult világnézete miatt. A város a térség kereskedelmi és tudományos központjaként működött, az ott dolgozó muszlim tudósok híres könyvtárat és neves iszlám egyetemet működtettek a 17. századig, ahol több mint 25 ezer diák tanult.
A szélsőséges támadók célpontjai 2012-ben az ősi város nagy gondolkodóinak síremlékei voltak, amelyek az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) világörökségi listáján is szerepeltek. Timbuktu ugyanis négy évvel ezelőtt a tuaregek kezére került, akiket az al-Kaida terrorszervezet támogatott, írja a The Guardian brit napilap.
A szélsőségesek bevezették a saríát, az iszlám törvénykezést, betiltották a zenét, a nőket burka viselésére kényszerítették, a lányokat pedig kitiltották az oktatásból. A vádlott férfi 62 kilométerre lakott ekkor az egykor virágzó várostól, amely nem volt számára ismeretlen, hiszen ott szerzett tanári képesítést. A vádhatóság szerint a férfi a térséget uraló szalafista csoport, az Anszár ed-Dín (Hit védelmezői) tagja volt akkoriban. Az ultraortodox szunnita csoport Timbuktu bevétele után tizennégyet lerombolt a város tizenhat mauzóleuma közül.
A vád szerint Al-Faqi nemcsak részt vett a támadásokban, hanem irányítója volt tíz timbuktui történelmi épület, köztük kilenc középkori mauzóleum és egy mecset rombolásának. A vádlottat a csoport elszánt tagjaként írták le, aki az irányítás mellett a rombolásban fejszével és feszítővassal vett részt. A szalafisták 2013-ban menekültek el Timbuktuból a francia és a mali csapatok elől, de addig a híres könyvtár több mint négyezer kézirata tűnt vagy égett el.
Cynthia Schneider, az iszlám kapcsolatok szakértője, korábbi amerikai nagykövet szerint a timbuktui kultúra és a kéziratok azért állhattak a támadások célpontjában, mert a nyugati civilizáció karakterisztikáját rajzolták ki. „A kéziratokban az emberi jogokról, a nők és a gyerekek jogairól esett szó, de írtak a jó kormányzásról és a megfelelő üzleti gyakorlatról is” – mondta a nő a tudományos, filozófiai, irodalmi és zenei témájú iratokról.
Bár Maliban tavaly békeegyezményt kötöttek, az északi régióban folytatódtak a harcok a dzsihadisták és a katonai csoportok jelenléte miatt. Al-Faqit tavaly szeptemberben tartóztatták le és szállították át a nemzetközi igazságügyben kulcsszerepet betöltő bíróság székhelyére. Az iszlamista férfi a tárgyalás tegnapi megnyitását követően kijelentette, hogy mély megbánással és hatalmas fájdalommal elismeri a bűneit.
Az eset azért is egyedülálló, mert a hágai bíróság történetében még nem fordult elő, hogy egy vádlott bűnösnek vallotta volna magát. „Őszinte akar lenni magával szemben, és el akarja ismerni, amit elkövetett. Ezzel párhuzamosan Timbuktu és Mali lakosságának bocsánatát kéri” – mondta a per kezdete előtt a vádlottról Mohamed Aouini védőügyvéd.
A vádat képviselő Fatou Bensouda a támadásokat a szíriai Palmürában történtekhez hasonlította, ahol az Iszlám Állam dzsihadista csoport fegyveresei ókori építményeket tettek a földdel egyenlővé. Azóta a mauzóleumokat az UNESCO közreműködésével helyreállították, a rekonstrukciós munkálatok 2015-ben fejeződtek be, az újjáépített műemlékeket a szervezet igazgatója adta át.
Timbuktu számára a szimbolikus jelentőség mellett az újjáépülés gazdaságilag is nagy jelentőséggel bír, hiszen a város legfőbb bevételi forrását a turizmus adja.