A Stephansplatznál szállunk fel. Halad a metró. Következik: Karlsplatz. Felszáll egy idős házaspár. A bácsi hallókészüléket visel, sántít, alig bír már menni. Feleségére támaszkodik. Felesége a kapaszkodót fogja. Várakoznak. Leülnének, de nem mernek szólni. Ehelyett türelmesen állnak és beszélgetnek. A metró zsúfolt. Este van. Az emberek hazafelé tartanak. Mennek a dolgukra. Bizonyára a fiatalok is. Nekik sikerült ülőhelyet foglalniuk. Bámulják a mobiltelefonjukat, füldugó a fülükben. Következik: Taubstummengasse. Újabb utasok töltik meg a szerelvényt. Az idős házaspárt senki sem vette észre. Az egymással vígan beszélgető két tinédzser lány sem. Fejkendőt viselnek. Ahogy körbenézünk, észrevesszük, errefelé divat a fejkendő. A szerelvény megtelik élettel. Egyre többen beszélgetnek, számunkra ismert és ismeretlen nyelveken.
Südtiroler Platz. Már csak egy megállót kell mennünk. Újabb felszálló érkezik. Sötét alak. Szó szerint. Tetőtől talpig feketében: a cipője, a ruhája, a fátyol, amely eltakarja az arcát. Nem, nem a kaszás jött el értünk. Egy nő. Szinte a szeme se látszik ki sötét maszkjából. Lát egyáltalán valamit? Valószínűleg igen, hiszen magabiztosan végigvonul a folyosón, és leül egy megüresedett helyre. Ketten azonnal felpattannak mellőle. Nem csoda.
Nem túl bizalomgerjesztő. Inkább a feszültséget gerjeszti. Szinte félelmet ébreszt az emberekben.
Az öregekben is, akik arrébb vonulnak. Szerencsére találtak már helyet a szerelvény túloldalán. Mi pedig megérkeztünk célállomásunkra: Keplerplatz.
Keplerplatz, tizedik kerület. Bécs egyik „gettója”, „no-go zónája”. Ez azonban se nem gettó, se nem no-go zóna. Nem érvényesül itt a saría, az iszlám törvénykezés. A rendőrök szabadon járkálnak. A budapesti éjszakában is találni félelmetesebb helyeket. Magyar beszélgetőtársaink azonban biztosítanak bennünket afelől: egyedülálló nők esténként ide és más hasonló kerületekbe be nem tehetik a lábukat.
„Nemrég kiköltöztem Bécsből a külvárosba, mert elegem lett abból, hogy a villamoson én voltam az egyetlen fehér ember”
– mondja a huszonéves Beáta. A tizedik és tizenötödik kerület egyes részei valóban nem a nyugat-európai civilizációra emlékeztetnek: fejkendős asszonyok terelgetnek óvodásokat az utcán, török bácsik kávézgatnak békésen egy „echte” bécsi étteremben: török felirattal, félholddal a bejárati ajtón. Minden utcasarkon találunk egy kebabost, este pedig közel-keleti dialektussal üvöltöző fiatalemberek töltik meg a játszóteret.
Betérünk egy szláv feliratú étterembe. Beszélgetésbe elegyedek Gorannal, az üzletvezetővel, egykori bosnyák menekülttel, s megkérdezem tőle, mit szól az új bevándorlási hullámhoz. Tökéletes németnyelv-tudással kijelenti:
„Nézze, mi is menekültek voltunk, ők is azok. Ausztria pedig befogadott minket, amiért hálásak vagyunk. A terroristákból azonban nem kérünk.
Az a helyzet, hogy az USA és a nyugati országok lebombázták Szíriát, Irakot, Afganisztánt. Nem csodálkozhatunk ezért, ha egyesek bosszút akarnak állni”. Arra a kérdésemre, kire fog szavazni, azt mondja, valószínűleg a szociáldemokratákra, mert ők a legbefogadóbbak.
Christian Kern kancellár bukásához hozzájárulhat a túl nagy migráció
Ausztriában ugyanis vasárnap tartják az előre hozott parlamenti választásokat, bár ennek nem sok nyomát észleljük. Bécs továbbra is az a tüneményes város, amilyen mindig is volt. Turisták tömege szállja meg a Museumsquartiert, a múzeumi negyedet, a kávéházakból a tányércsörömpölés zaja hallatszik ki, a Stephansdom harangja szebben szól, mint valaha, az utcák tiszták, a villamosok pontosan járnak, a Sacher-torta lekvárja egyenletesen van elkenve, de még a választási plakátok is tökéletesen sorjáznak egymás mögött.
Rend a lelke mindennek.
Nagyjából ez a választási üzenete a három legesélyesebb pártnak is. A Sebastian Kurz külügyminiszter vezette jobboldali, kormánypárti Osztrák Néppárt (ÖVP) és a Heinz-Christian Strache által elnökölt ellenzéki Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) is a bevándorlás és az integráció kérdésével kampányol. Az eddigi nagyobbik koalíciós párt, a Christian Kern kancellár vezette szociáldemokraták (SPÖ) a szociális ügyekben ígérnek társadalmi és gazdasági stabilitást. „Egyértelműen a bevándorlás kérdése uralja a választási kampányt.
Az ÖVP és az FPÖ vezetője a tévévitákban versengett egymással, hogy ki a nagyobb barátja Orbán Viktornak”
– mondja a Magyar Időknek Andreas Unterberger politológus (képünkön), a Die Presse napilap egykori főszerkesztője.
Ausztriát valóban megterhelte a 2015-ben tetőzött bevándorlási hullám, hiszen abban az évben mintegy 90 ezer menedékkérelmet nyújtottak be az országban. A korábban toleránsnak mutatkozó osztrákok tavaly megelégelték a Willkommenskulturt, amelynek hatására a kormány, 180 fokos fordulatot végrehajtva, felső határt szabott meg a befogadható menekültek számának, és
Magyarországgal együttműködve fontos szerepet játszott a balkáni migrációs útvonal lezárásában.
Az iszlám radikalizmus elleni fellépés jegyében többek között betiltották az arcot eltakaró fejkendők viseletét (amelynek október elsejei hatályba lépését láthatóan nem vette komolyan a cikk elején említett sötét alak).
Orbán Viktor politikáját pedig Strache mellett gyakran megvédte az a fiatal, mindössze 31 éves Sebastian Kurz is,
akit idén ősszel az ÖVP elnökévé választottak, s a korábban lejtmenetbe került jobboldali párt ezzel a népszerűségi listák élére ugrott. A legfrissebb felmérések szerint az ÖVP a szavazatok 33 százalékát szerzi meg vasárnap, az erőteljesen bevándorlás- és iszlámellenes Szabadságpárt 27, az SPÖ 23 százalékos támogatottsággal bír. A Die Presse által tegnap közölt felmérés is érzékelteti: a megkérdezettek 56 százaléka szerint a bevándorlás témája a legfontosabb, vagyis a problémák közül az első helyen szerepel, mögötte a szociális ügyek (51 százalék) és a gazdaságpolitika (31 százalék).
A Szabadságpárt a császárvárosban is tudott mozgósítani
Az osztrákok hozzáállásának megváltozását abban látja Andreas Unterberger, hogy a lakosság a tanúja annak:
a korábbi kelet-európai menekültekkel szemben a muzulmánok nem integrálódnak.
Mint magyarázza, a törökök második, harmadik nemzedékének is a török nyelv az első. „Hétszázezer muszlim él Ausztriában, arányuk a lakosság számához viszonyítva a második legnagyobb Európában. A Szíriába utazó dzsihadisták tekintetében pedig nálunk a legmagasabb ez az arány. No-go zónák talán nincsenek, de valóban léteznek olyan helyek, ahová éjszaka nem szerencsés betévedni” – figyelmeztet.
A problémák kezelése mindenesetre az új kormány feladata lesz, a legvalószínűbb forgatókönyv szerint az ÖVP–FPÖ-koalícióé. Maria, az újságárus azonban pesszimista: „Sosem változik itt semmi. Ez a három párt már mindenféle konstellációban összeállt”. Az újságaimat átadva azonban hozzáteszi:
„Szavazni most nem megyek, csak imádkozni tudok Ausztriáért”.
BEIGAZOLÓDOTT ORBÁN VIKTOR POLITIKÁJA
Orbán Viktor miniszterelnök volt az első, aki Európa külső határainak a védelmére gondolt. Emiatt sokan bírálták, ám végül beigazolódott, hogy igaza volt – mondta lapunknak Werner Amon, az Osztrák Néppárt (ÖVP) parlamenti képviselője (képünkön). A politikus szerint a bevándorlási válság közös európai megoldásért kiált, a legfontosabb teendőnk azonban a külső határaink megvédése. – E nélkül ugyanis a belső határok nélküli schengeni övezet és a mozgásszabadság alapelve kerül veszélybe.
Szembe kell néznünk a realitással: ha a bevándorlás kérdését nem vesszük komolyan, az emberek szemében hiteltelenné válunk – véli Amon. Mint fogalmazott, a kvótarendszerrel egyesek rossz irányból közelítik meg a válság rendezését Európában. A kvótákkal ugyanis az a probléma, hogy számos ország nem hajlandó menekülteket fogadni, másrészt a menekültek nem is akarnak a szóban forgó országokban letelepedni. – Nemcsak maga a bevándorlás jelent azonban ma problémát Ausztriában, hanem az iszlám vallás elterjedése és azok a mecsetek, ahol radikális szónoklatokat tartanak az imámok – hangsúlyozta a politikus. Werner Amon szerint nemcsak a mostani bevándorlási hullámmal érkezőkkel van a baj, hanem például a régebben Ausztriába költözött csecsenekkel is, hiszen közülük kerülnek ki a legradikálisabb iszlamisták.
– A terrorelhárításért felelős parlamenti bizottság elnökeként tudom, hogy miről beszélek. Sokat tettünk azért, hogy harcoljunk a radikalizmus ellen. Megtiltottuk többek között, hogy a vallási közösségeket más országokból, például Törökországból finanszírozzák. A szociáldemokratákkal alkotott koalícióban pedig egyre elfogadottabbak lettek a javaslataink, például azt a törvényt is elfogadták, hogy az elutasított, de Ausztriát elhagyni nem hajlandó menedékkérőket akár 18 hónapig fogságban lehessen tartani. Az a tapasztalatunk ugyanis, hogy sok esetben egyszerűen nyomuk vész – hangoztatta az ÖVP képviselője. Arra a kérdésünkre, hogy Sebastian Kurz kancellársága esetén milyenek lesznek az osztrák–magyar kapcsolatok, azt mondta: szeretnének továbbra is szoros kapcsolatot ápolni Orbán Viktorral és kormányával.
– Együttműködtünk a külső határok és a balkáni migrációs útvonal lezárásában. Sokan nem értették a magyar kormányfőt, de bebizonyosodott, hogy a kerítés és a macedón–görög határ szigorú ellenőrzése is működik. Az idő múlik, sokan rájöttek, hogy sok mindenben igaza volt – tette hozzá. (K. Z.)
Fotó: Kurucz Árpád
